Lomtár

Láthatatlan entitás sétál az utcán Nem láthatod,
patája kopogását sem hallhatod...

Hisz benned él míg élsz, s hagyatékodban,
Minden tettben és szóban...

Alapjául szolgál majd az ítéletnek,
mert biz' pálcát törnek feletted...

Ha a kín mardossa lelked, jegyezd meg:
Az lesz majd bűneid zsoldja...

Szürke, lehangoló pillanatomban talált a reggel
Mit kezdjek most ezzel?Mit gondoljak huszonhárom éves fejjel?

Egy kis keserűség, halálhörgés lármája.
Üvöltő farkas, sakál kacagása, az éhező delíriumos dadogása.

Ó Isten! Te nagy Isten!Kegyelem!
Vedd el tőlem minden keserűségem!

Add, hogy felvirradjon Kedvesem, fényesen,
hogy jó legyen, pont ahogy szeretem!

Add, hogy meggyógyuljon, s újra lángoljon!
Dacos, akaratos szíve Atyámnak mint egykoron.

Add, hogy dolgot fogjon dologtalan kezem
S bár jó lenne minden tettem!

Add, hogy erőm és hitem legyen, s kitartásom.
csak válna valóra az álom!

Sírnak a fák.Sárga levélkönnyük hull vissza a földre.
      Gyűlik a könnytenger, tán sosem lesz vége.
                     A földből nőttem az égre,
                     s most visszahullok én is.
                   Most másodszor, de örökre.