Lomtár
Ringatás
Lelked éled hol hasad a földkéreg
Gaia a Föld anyja útra hív téged.
Emelkedj magasra életre áldozva
Járj be kék eget mígnem szólít
s akkor tapasztalsz öntudatlan
mígnem szíved először dobban
Hallani fogsz majd éneket
Anyád lélegzett, szeret téged
Növekszel mint egy apró csíra
szederből bab, emberpalánta
Isten lelke lebegett a méhek felett
Angyalok üdvözlik: ember született
kicsiny vagy törékeny apró kis élet
bőröd hámja pirosló szín, költészet.
Ringatózó karok ölelnek téged
gyermeki ágy fogad álomképet
hajnalhasadtával megébreszt
Az élet ringat s Isten akarta ezt.
<><><>
Déli virradat
milyen szép idő van így fél tizenkettőkor
szép szürke
a szívem meg kalapál mint egy hülye
előttem tányér benne félig megrágott reggeli dér
lenyelem a lágy zselatin kapszulát
abban találom az egészség szólamát.
élek én így halva nagyon
keseregve egy szürke napon
jön majd egy reggel s felébredek én
durván szőtt ágylepedőkön szépen
játszik a vakremény.
melletted kelek és fekszek
most derülök délben.
megyek megkeresem a mosolyomat
amit álmodtam egy digitális fényképen
Az ítélet napján
Üszkös házak alján
imádkozik a haldokló
Sóhaj vár száján:
Ó Jézus szaporodik kereszted
mert éhezik a paraszt
kevés falatnyi tested
bár arat búzát a sarló
mégis csak kasza öccse.
pörölyöz acél szöget kezedbe
véred helyett hörögve issza sajátját
mert belé mart a gránát
olvasód helyett morzsol
egy utcakövet
Kérlek, ne hagyj el minket!
fényed őrködjék...mossa ki őket
mert vörös zászlókon
nem látszik a vérfolt...
Kőtörő
Mint minden emberből
kiszakajtott az anyaöl
lettem én porcból
húsból, kasul haladó
zavart ideg, hogy
törjek meg a lét béklyóin át
hatalmas balga agykoponyát.
Roppan a csont, szakadt húsból
vért ont lélekfeszület.
Embert szül és temet szívet
eme pattanásig duzzadt őrület.
Mert dől magába cseppnyi kebel
ha harcol a térrel miként az
telhetetlen egy képpel vagy szóval.
Izzó pokol tőr a fej
méhéből robbanó vérkör
ahogy szúrja át csigolyákon
a fájdalom hatalmas köve!
Sziszüphosz vagyok én
e Föld apró röge...
Kötelék
Két lüke ketyegőt kötött össze
egy hatalmas kötélvég.
Mint hajót parttal a stég,
hol imbolyog, hol megfeszül.
Közte gyermek álma anyát szül,
mert kíváncsi a jogos vágy.
Bevetetlen ágyak lágyán
buszjáratok kerekeibe
sors-rulett csattan egy román,
ám inkább magyar kátyú alján
mely két külön, de egy világ.
Tizenegy órányi tétlen seggelés
egy kevéske, de sokatmondó
ölelés...