Lomtár

Közelednek napok és évszakok,
ahogy falják a kopott utat kisbuszok.
Rezgéseiben születnek
keblek között hullámzó kéjszakok...

Belém kent a mester ujja órámba.
Nálad van kulcsocskája.
Kattog-kattog, ahogy életadó
ingája tekint jobbra-balra.
Az idő mely mutatókba vájta sorsunk,
Érted jár életem órája.
Majd felhúzol néha, ha fáradok
s egyszer nem jössz
majd berozsdállok .
Szépen elpattan a rugó
mely addig hajtott,
áll az óra. nem kattog...

Elvérzek,,vén kórházméterek"be
Veled ébredek és Veled halok.
Minden este...

Testem súlyát levetkezem
S Hozzád szállok.
Emlékezem...

Lelkem alvad lelkedben
S Véled
Vérzek...

vérzek...

érzek...

Neoncsövek izzásában
csillannak vizelet foszlányok.
Állnak a téren ők:
kibontott ingek és kurtizánok.
Langyos az est.
keresztülhágnak a mának.
Üres zsebeik jelzik:
éjszakaira várnak...

Hömpölygő autó tömeg
sárga kukáról nyúló zöld köpet.
Francia metrón búsulnak
a pesti  szerelemesek.
Kivet magából a város
széjjeltúrt járdák szélén
készül Európa. Épül a város
már hanyadszor és mióta...