Lomtár

Személyes
szikla89•  2013. június 8. 14:25

Kifogott emlék

Talán ugyanilyenkor ültünk
mi ketten egy vízpart szélén szépen.
Űr.
Nekem szériám volt, Neked egy sem.
De Te nem búsultál, örültél nekem.
Azt hiszem.
A Napunk ontotta hőjét.
elárasztott a fénnyel
Téged és engem.
Kiülnék Veled horgászni.
Úgy, mint egyszer régen...

szikla89•  2013. június 8. 13:06

Harmadikán

Törékeny emberi lét
súlyos léggé áll össze.
a porból, melyből vétett
s amelybe visszalépett
vagy inkább szédült Ő.
A megtöretett.
Elment, itt hagyott
kismillió képet
amiből kiválasztottam
nekem a legszebbet.
Azon nem ősz a hajad,
azon nincs ezernyi seb,
azon Te vagy és én vagyok.
Fogom a hatalmas kezed.
Én a legújabb szikla
és Te, a büszke Apa.
ahogy ott láttalak
az ízléstelen falburkolat
szigorú szorításában
egyetlen fehér lepellel
takarva fagyos tested.
Résnyire nyitott hideg kéked
egy pillanatra elhitette velem
ez valami nagyon rossz tréfa
vagy nekem a próba?
Ám a karkötőd elárulta
az igazságot, melyből egy van.
A halál időpontja: hét húsz...

 

szikla89•  2013. május 20. 16:46

Kéjszakok

Közelednek napok és évszakok,
ahogy falják a kopott utat kisbuszok.
Rezgéseiben születnek
keblek között hullámzó kéjszakok...