Lomtár

Egyéb
szikla89•  2013. április 27. 22:40

Jegyek Pest-Budára

Forró kánikulai napnyugta
borult külváros delíriuma.
Bőröd ragad bőrömhöz,
a sima a szőröshöz.
Tenyeremben hordozom
Tested vonalát,
ha majd jössz székelykapudon át:
Ordíts, hogy rengjenek
a Budai-hegyek!
Elmegyek én, elmegyek...
csak Veled.

szikla89•  2013. április 25. 11:59

Megoldatlan feladat

Tudod mik vagyunk mi Z?...Megoldatlan feladat...Azokat a feladatokat végezzük amikre még gépet nem tudtak kitalálni sem ügyesebbet sem okosabbat. Ezért állunk a kasszában, ezért pakoljuk még az árut a helyére ezért felügyeled más gépek alkatrészeit, ezért te tisztítod a hűtőket fényesre olyan vegyszerekkel amik kimarják a "kasznidat" ezért tologatsz súlyos kocsikat, s ha nem vigyázol töröd az emelő villádat...Megoldatlan feladat. Ez vagy te és ez vagyok én is. Kétszáz évvel ezelőtt még rombolták a gépeket. Ma meg már szimbiozisban élünk velük nélkülük már aligha tudnánk élni. De mi lesz akkor ha már nem leszel megoldatlan? Hétmilliárd termékvisszahívás?...nem Catepillereket, Dohn Deereket, MAN-eket, meg Fordokat fognak visszahívni. Kovácsokat, Szabókat, Szilágyikat, Horváthokat és Valiescukat, Rodmaneket, Huntokat, Weismüllereket, Hanokat, Yamatokat, és megannyi kicsiny manufaktúrák "termékeit". Akik a legcsodálatosabb és legostobább mégis a leghatalmasabb dolgokra képes emberi lények voltak valaha a Föld nevű bolygón.


szikla89•  2013. április 21. 12:23

Köszönet

Köszönöm, hogy Őt nevén
szólíthatom.
Köszönöm, hogy szívemet
neki adhatom.
Köszönöm, hogy magam
mellett tudhatom.
Köszönöm, hogy valósággá

vált az álom.
Köszönöm Te hatalmas Isten, hogy
volt
erőd Csodát teremtsen.
Legyen ez kötelék
Közted, közte és köztem
Ember fia-lánya el ne tépjen.

szikla89•  2013. március 23. 17:11

Vágyék

Gyönyörködve hallék egymás álomcsók ízű DNS-ében
ahogy könnyé forrik kék szemében az én zöldem.
Rejtelmes ereszcsatornákon gyűlik s kívánkozik az ágyvég
nyögve a magányos estve. holmi  jövőbeli fehér nászruhában
fekete gyászig pusztulok érted a mában.

szikla89•  2013. február 22. 13:57

Kórság

Kifeküdt ágyrugókon lassan terülő fájdalom leple
puha csontok kemény szívek fehér tele.
 
Köhög, kopácsol, húsba hatolva dörömböl a bordakosár
piros zsebkendőkön jön érte fekete halál
 
Dühöngő, vad, bömbölő őrült ősz fején csorog az izzadmány
Csak még egy napot, egy percet ad az élet. Talán.