megadott szavak 2

vas-színű ;zajtalan ;szikrát ; néma; kék; elillant; kihűl ; kard; szó ; hull

 nekem. tiéd lehet a cím.

 a vers. a Mindenség.

 s a képzelet. a kék

 odafentről és az él

 a kardról. az elillant

 vas-színű alkonyat.

 puha érintések otthoníze...

 a béke. a kihűlt őznyom

 erdei télben. a zajtalan

 néma pillák mögötti álmok.

 múzsáid. és a szikrát zuhantató 

 mezítelen alázat. eléd hull

 a világ, míg én elfordulok.

 s magammal az a szót viszem.

 hogy miért? miért csak...

 és miért pont ezt? mert 

 mint mindent, mi a tiéd 

 ezt is átléped, ha 

 meghagyom neked.

hófelleg, fenyő,szaggat,erdő,köd, zúzmara, kívánság, szél, ünnep, vágy

 felhörgött hangzókat 

 görget a nyelv; és szaggat a szó

 mint fenyőtű a szél futását.

 erdőre tűz. tüzet? hány-...ő? ó.

 évet. ezer gyökér maraszt.

 gaz. tett-legesség.

 end. ünnep. nap.

 fentebb meg- kiváltott kívánságokat

 szór a hit.

 zalít valami nagyot. igazit.

 odaát. hat-hét. az élet.

 huszonhét. 'etedikétől egyedül.

 ( neki már nem kell infúzió )

 lélegzik. van. hol fel, hol le.

 mellkas. borda. kosár.

 padlásra mosott ruhát? anyák...

 ünnep. halál.?! anyám.

 nem mosónő, azok korán halnak...

 grádics. vér. ruha. frázis.

 leng. -és...mersz? még.

 alszik. " csendes éj..."

 "..álma mély..." ráznád.

 de az illem... vissza ránt.

 hát mozdulatlan tart a vágy. 

 zúz-mar-a tan. ködszürke ízű

 tanítás. rend. ...majd tisztul. ok.

 versben sor. sorok-ok.

 szóban hang. benne(m) csend.

 vagy. vagy-tok. hát: vagy.-ok.

műtőzöld, féltés, család, ünnepi, hiszek, van, csillagszórószikra, elsőszülött, 
mirha, rózsaszirom 

//ezeket  a szavakat én adtam, kb egy hete....és aki követte a fórumot érti majd, aki nem... nem baj. úgyis csak egy kósza gondolat...vagy mégsem? Letelt a hét.... :) 

saját szavaimmal 

fordulnak ki magukból. 
megszűnik bennük az ünnepi béke; 
s én csak lesem félve. 
tűz itt, szórt csillagú szikra ott... 
s már égetőbb élcekkel vagdalóznak; 
fényességük hatja a magukban hiszek 
igéje. igénye arra, hogy minden szavam: 
saját képére... 
az ihlet mirhája félre! 
úgy szülessen minden , mintha 
körző, vonalzó mentén 
műtőzöld lúgszagún hasonló... 
hogy elsőszülöttként családban maradjon. 
hogy tetsződjék: tükörtelen legyen. 
uniformizált lélekrege. 
hogy a van is, mint a rózsaszirom 
illjen a virágzó képbe... 
féltés hozatta velem ide a szavakat... 
saját sorsom meséje.... 
de látván mivé váltak.... 
most felétek fordulok 
kérve: adjatok újakat 
hozsannával telve 

hogy a remény és a béke megférjen majd 
minden belőlük születendő versben.

dália ifjúság útszél postagalamb fonogat kendő kupola spirituszláp átszellemülten 






nézem ahogy... 


a szél 
átszellemülten bontogatja őszi fűcsomók közül 
a homoki árvalányhaj szorosra húzott copfjait. 
De nyüzsgő városi útszél bimbóinak 
illedelmes tincseivel semmi dolga. - susogja. 

Dália, ’árvácska’ ; világ és világ. 
Az egyik mintha postagalamb : ha viszi, vele száll. 
A másik ékszerkalit metszett kupolája alatt nőtt 
pinty talán : karjára feküdni, csak vágyó akarás. 

Az aranysárga napsugár azt mondja néki: ifjúság. 
Az alkony azt: kusza és húzón vad spirituszláp vagy. 
Az idővel metszett íves térré tompulás; valóság : nagy 
suhogó kendő. Létigazságok takarója. Tövispuha pólya, 


mi a harmatot, mint sorszivatar könnyét 
a hajnalra szórja. Én ülök csak a tájban vele, 
s nézem ahogy... 

bánat, levél, tutaj, kender kóc, elálló, ránc, hivatalos, emlékezés, felhő, malom,