megadott szavak 2
Gondolatokálmomban én is elfutok
cipelem, gyöngyöt, álmomban, virág, csalogány, mondanom, elfutok, tücskök, szépszavú, napszemed.
álmomban én is elfutok
a csalogány dalától; és megriaszt a kósza szél
ha tücskök muzsikájával terheli a csendeséjt.
álmomban én is cipelem…- mondanom kell-e még?
szépszavú Idők lehelettét; napszemed tüzét.
álmodból oly rég kitúrt szavakat hagysz belőlem szerteszét
észrevétlennek hívén őket …- gyöngyöt disznók elé?
dacos kamaszként vágod be az ajtód – már benn(ed) vagyok.
amit virággá nevelt kezed egykor… el sosem hervad---ott.
ringató
ringató, érzelem, fénytelen, összedobogna, zuhog,
balgaság, homlokod, tövis, fuvallat, hallgatást
ringató
lásd, megint közénk növeszti a sors a hallgatást
és fénytelen, hosszú csendek feküsznek a tereken
és hajtincsjátszó ujjaid valóságtövis marja fel
serken, rügyezik a világ, zuhog…dörren – nézd! szivárvány.
megint összedobogna homlokod mögött a gondolat
s az érzelem – balgaság? meglehet. engedem. engeded.
fuvallat suhan át az idő felett
ssss…
esett.
égkék disztopikus remény
égkék, világos, nehéz, hófedte, teljes,
remény, tudatos, lélek, szemtelen, víg
Karel szalamandrái tehetnek róla ( Válka s Mloky )
Nem. Mégsem. Talán Ibsen Nórája. Megint inkább csak olvasok. Most épp tudatos merüléssel hajózok és teljes vígsággal tartok Katherine Anna Porter Brant allegorikus erkölcsrajzának ( arról a bizonyos hajóról ) címe mögé bújtatott kötetének harmadik fejezeténél. Fura. Szent Pált idéz. Egy Paulust. " Mert nincsen itt maradandó városunk..." Erről eszembe jut, a Faludy fordította Kavafisz. " Más országba megyek, más tengerhez... "
Világos, de nehéz szavai szemtelenül lelkemre telepszenek. Hagyom mindet elnyúlni mezítelen lélekszirteken. "Nincsen." Verődik vissza idebenn. Belül van. Tehát mégis elem. Szikra, szik, szikrázón fehér, hófedte elmerülés. Keresztvizes pokoltiszta létige:
Akaromméééééég. S a tavasz már gyertyákat gyújtana a gesztenyén...
" Ég a gyertya...ég."
Within Temptation - Faster
zaccos marcellhullám
fátyol, féreg, rezdül, bűzös, elveszít, kékség, lépcső, rajzol, idő, halvány
hogy kerül egymás mellé
két helyzetidegen szó?
ahogy megcsukló lépte mellé a
jókor kimondott: itt vagyok
plázák, fénylépcsők, mögötti
sikátorokban elveszített
elhagyott igék - benne ő
időtlenné szűkülő univerzumsikoly
kávéillatú éberség
rántotta vissza a sávok villózásai közül
megült benne a hang
most nem rágott
mint egykoron féregként végig húsán
abban a percben nem
hatott. fátyoltáncot mímelt
egy februárra fásult ághegyen a hold
leomlott sugara - félmosoly?
elhúzott mellette a villamos
a megállóban mintha...megrekedt
emberek? fázott. kapucni fel
és méginkább holttérbe került
a külvilág. a bűzös tavaszmámorban
fetrengő város rajzolata belehalványult
a haladásba. valami kékség húzott el
balján -felpillantott - 13A
éles kanyarral eltűnt a képről
árnyéka...mintha még..
külön rezdült a tértől. élt
Mary J. Blige - Stronger
most végtelen
figyel, párkány, ólmos, veszít, tép, csupasz, nehéz, pír, enged, fok
&
ifjú, életút, sötét, világ, lehetőség, módszer, pénz, erős, szíves, végtelen
most végtelen
bordaívem alatt a feltépett pillanat.
születésed...első zokszavad...
az ólmos csepp
mi szemzugodban aznap megült
mikor rájöttél - az ifjúság talán elmerül
és az életút ingoványa felett
a szivárvány csupán délibáb
és módszeres láthatatlan öl a pénzvilág
az enged nem enged csupasz lélekharc a semmivel
hogy a fok nem mindig lépcsős
de párkányok felett íves a sötét
és szélzilált nappalok után
alkonypírt vajúdik a messzeség
most szívesen veszíteném el
ezt az erős remegést idebenn
és mondanám: a Minden a tied
de sosem hazudnék neked
az élet bár lehetőségek árja
de nem mindig felül a gálya
és a víz...meg az ár-ja
most szívesen veszíteném el...
bordaívem alatt....
szorít a...
Kisfiam.
ajkam néma.
elindultál.
... figyelhetlek csak.