graffiti

most ahogy szitál lefelé az este

a csend is áll

tök mindegy szegedre vagy pestre

valaki rádudál

pedig egy saxofón jobban illene

ehhez a műdalhoz

s én épp nézem a lét billeg-e

vagy esetleg elkárhoz

most ébred a hajnal s a járdasziget

néhány busz vagy járgány sziszeg

és szemtelenül rádköhög a jelen 

jelentéktelen

ez is mint minden látod

beér a kiskabátod

s legyen elég

a rég

újszerű ötletek tára

kibugázva

jelentéktelen kacatok

kacagok

romok lomok csak

elhagyott pakk

a délután lazán telik

levél lenn fönt mindenütt

az időt nem bögrével merik

hiszen ott van rá az üst

valamilyen reggel ideküldött

lézengek a jelenben

talán iszom egy hideg szörpöt

még itt van a kezemben

elvileg a mindent fogom így

lögykölöm

á ez nem finomít

csak így szürcsölöm

ha nem lenne elég az élethez

majd keresek mást

bár ha nem is élvezted

a ragyogást

akkor nem is tudom jó-e ez

lehet csak ábránd a lét

virtuális lemez

a holnapért

úúú majdnem kisütött a nap is

ez má tisztára hasis

de tuti valamilyen betűs vitamin

ez fajin

szélcsendben tengek lengek

arcom adom a jelennek

mégis miért minden arctalan

ha van alany

á nem állítok én semmit

szavam sincs a csend itt

körülölel

ő kell

könnyű homályt borít a tájra

útálom ilyen korán mintha fájna

a nap nem fest le

nyugaton az ég szürke szín

úh látod vad ősz ez szinte hím

sárga fények pislognak

már olyan drága lett a láng

ezért imbolyog köröttünk szobánk

mint akitől valamit ellopnak

olyan nincstelen vagyok

kezemben könyv s lapok

tó tükrében önmagam

közben minden parttalan

síma tükör fenn az ég

nem látom a tündérkék

szemét már a világnak

az opál egek bezárnak

itt lent magam vagyok

nem látnak az angyalok

mintha nem is lennék

emlék

opál egek gegek

hova mennek a hegyek

amikor én itt állok

berosálok

bár tuti nem vok sakkozó

a levél se a hírhozó

de mégis e novemberi képen

nem is látszok az égen