GRAFFITIK
Bulváraddig tart csak a
napfény játszik s tovaszalad
olyan ijedős még a szép
visszatükrözi s jég a falad
hisz a tél volt a még
most szél fújja a fenyőtetőt
ringatóznak az ágak
és feledem a feledhetőt
s azt is ami még várhat
ritmus az élet és dobogás
elmerül benne minden
addig tart csak a lobogás
míg hallod a semmit a csendben
lyuksógorok
két korona bemegy a korházba
"gyerünk innen még elkapunk valamit"
látod a vicc a nem hiába
hátha majd megnevettet valakit
a stressz-feldolgozás így mehet
ki kell nevetni ami bánt
á ez nem egy újabb menet
csak a lélek felkiált
amúgy meg vágycsíkok a felhőn
olyan kékek és bíborok
vékony smink a szeplőn
lyuksógorok
egy új árcédula
most csendesen esik
nem számolom a koronát
talán épp ébredezik
á ne is kérdezd az okát
mindennek ára van
óh nézd egy új árcédula
az érték bizonytalan
valami új vonalkód iskola
mák
most épp az este leszállt
langy bársonyos puha
de az érzés nem árt
s nincs rajta ruha
csönd hangjai szólnak
olyan idilli mák
nincs értelme a szónak
ébrednek a fák
大字報
magyarul írok magamnak
és akik még tudnak olvasni
a sorok között ha vannak
látod ez olyasmi
mint mikor reggel felkelek
és ha éhes vagyok eszek
s szeretem amit kedvelek
aha pont ilyenek ezek
nem akarok rám cimkét
hívj aminek csak akarsz
én hallgatok egy cinkét
míg te 大字報 -t vakarsz