graffiti

most sötét kinn pislognak ledek

jó korán elkezdtem az ünnepet

legalábbis kint ahol minden más

álmok bennem amott a látomás

szombat olyan hülye izé ez is nem

nem írom az égre fénnyel a nevem

csak itt pár sort ide a falamra fel

á ez téged tutira nem szerel

csak semleges nemek igenek

lehet egymásba szerelmesek

olyan csönd van a vidéken

néha a kutya refrén

novemberben nem is igértem

többet ennél

mégis milyen halott világ már

a szemed se látom

pedig tudom egy régi smár

még ott vár a fenyőágon

úúúúúúúú má mögin magyaráznom kő a zirományom...deúúútálomm...a nemek itt nem a nemi szerepre utalnak hanem arra kő vagy nem :)

fenyők fölötti szürke ég

a messzeség

és ahogy a sötét befed

temet

óh ezért fura ez nekem

nem látszik az érdekem

és csak magam vagyok

tisztára vakok a csillagok

én is csak tétován tapogatok

látatlanra húzok lapot

langyos reggel homály

a fények körüli báj

bevonja arannyal épp

láthatatlan de szép

nincsenek mezsgyék

minden szabad

a kék ég

s ami elédszalad

bearanyozva a péntek

álomporral

látod a lényeg

tényleg hol van

bánatos muskátli kint

hajában virág a tincs

visszagondol a nyárra

holdsugár álmára

itt levitál az a másodperc

amiben éppen rámismersz

és egy novemberi hajnalon

az alkalom

enyhe szellővel

aha sellővel

fűszerezve itt van

e napban

ami persze a felhők fölött

sálat kötött

á de csak kis laza szemek

remek

maga köré csavar

az avar 

meg fűszer itt lent

szent

a ciklikusság körbe-körbe

á nincsen örökre

csak a pillanatok azok

meg-a hétköznapok

néhány morzsaszerű álom

hallucinálom

arcod újra megint csak

s +6

hétről hétre élek én

á ez nem költemény

csak valami hadova

s képzelem én oda

olyan fura holdtalan telihold

házon vakablakok

valamilyen mellék üzemmód

az ugrások bakok

kutya ugat valamit a semmibe

talán ő se tudja mit

isten se gondol senkire

ő se ért senkit

befőttes üvegben univerzum

fedele rázár

sehol sincs egy zoom

mindenki árván

mégis a lángon belül

lángolás

a csend itt leül

álmodás

mint az istenek

pont úgy

szavak sincsenek

csak hattyúk