graffiti

elvis-z a-z-ebola vagy a villamos

és az út se már olyan illatos

itt bent a magyar éjben

a szívek ében

vagy valamilyen fekete színben

pompáznak tulajdonképpen

jah ez pár ezer év mérge

tán válasz a miértre

kicsi nemzet nagy a bokréta

nézd hogy néz a

milliónyi gyenge kamera

ez az a hely ahol a

sötétben lengetem a zászlót

és mormogok pár szót

szavat ha neked jobban tetszik

ezt mantrázom egy szebbik

jövő eljöveteléig

ami csak késik

vagy sosem jön el

haver

hogy legyen valami szép is ma

asztalon a csizma

és még más bődületes marhaságok

ez elég ok

ahhoz hogy a szemedről hebegjek

amitől szebbek lesznek keddek

szerdák szombatok

mortal kombatok

és ha én úgy odavagyok

elolvadok

mint egy hülye kiszáradó gleccser

ez egy rejtjel

a szerelemhez

most olyan fura hosszú éj

tök fekete a gallér

mintha nem lenne vége se

100 mese

vagy több is ki tudja egy idő után

hogy hány

csak olvassa valaki örökké

nah né röhögjé

mert tök komoly ez a töklámpás

nem lármás

csendben pislákol benne a lélek

imbolyognak a fények

és a mese köré

fura díszletet fonnak

most kis hülye dísztökök

a kinti asztalon

egészen halvány ködök

megtapasztalom

olyan szép a zöld a barna

átmenet

épp most rajzolom a falra

szentképedet

ma még vagyok

s a tegnapok

csimpaszkodnak hozzám

óh lám

-a vagyok

s őszi napok

aranyoznak be

bebe

amúgy meg minden mindegy

mondja a vörösbegy

és én elhiszem neki

hisz mindenki szereti

azt amit susogok

miért hogy hogy

mennyire mennyei

s az álmok helyei

bennem égnek

s ezért félek

herbal swiss hot drink

úh az élet ez

felébred reggel a pinty

és megéljenez

kakukkfű íze a szádban

izlandi zuzmó szeret

csillagánizs várban

nyithatok újabb  teret

fura pillanatok

elszaladok

magam elől

előny

cseppen a méz

trapéz

vagy valami más

deltoid váz

hétvége 

végre

semmi

lenni

fény

lény

leszek

veszek

levegőt

szeretőt

bókolom

csókolom

mindig

keddig

szotyorgós délelőtti párák

olyan igazi fekete-fehér

hulló levél vár rád

arra hogy legyél

ú én legyek a legyek ura

de fura

és mi lehetnék még

pék

szökőkút egy kerti tóban

béka csobban

épp most puszil téged

királynővé tesz ha kéred

mit mesél az őszi meserét

vagy a hálón hintázó pók

azt hogy fogod a kezét

és minden szavad bók

avarillat leng körül

ú olyan erdei izé

az elmúlás örül

hogy mindenkié

sárga és kék virágok

levélköpenyben

az ősz már elég ok

hogy lent legyek mennyben

szélcsendben

bágyadt ég ragyog

mi ketten

vagyunk a csillagok

pitypang pongyolába

virít sárgasága

őszi kompozíció levéllel

olvasom s beképzel

én is őt ide

ilyen az ősz-üde

rajta harmatok

sose hervadok

tó tükrén az ég s aranyhalak

néhány kép ebből megmarad

látod semmi sem múlik el soha

hiába száll a madár el tova

most a délután bután ragyog

én vagyok meg a fény gagyog

s lehajó hullámhosszokon át

kergetek tombolát

kibontom semmi sincs ma se

mégis én vagyok a fény szerelmese

néhol ködhomály a táj

szigetek

kis pára rászitál

szeretet

ez az ősz a csősz

őriz engemet

még kicsit elidőz

majd integet

arrébb sárga fényködök

életjelek

ott tán kikötök

megértelek

a fény a szádon

úgy imádom

ahogyan csillan

bevillan

valami nemtudom

így el se mondhatom

itt a feszt nem a fesztivál hanem még javába tart :) má csak a félreértések elkerülése végett :)

olyan szép 

a gyertyaláng

kanócvég

sárga tánc

a lobogó tűz

imbolyog

a lelke szűz

s az árny forog

a délután is szép nekem

fényben rajzó rovarok

manifesztálódott érzelem

és középütt én vagyok

kései illatok a virágokon

túlcsordulóan szép

kezem matat cipzáradon

ez is egyfajta vég

az esti árnyak

adnak a töklámpásnak

én is sárgán lobogok

jah a blogok

ban-ben élek én

a harang a fény

idehallik a múlt-jövő

a fénytörő