graffiti
csak a távolság a csapda
gondola-álom pilleszárnyon
úszik repül a semmibe
én a létemet hallucinálom
ú látod de mennyire
sötét van csak a telihold kerek
jó nagy sárga labda
én belerúgni sem merek
de csak a távolság a csapda
falióra tik-tak számolja amit nem lehet
én meg mindig elhiszem neki
á pedig régen nem vagyok már gyerek
de ez ki a .aszt érdekli
megharapott a reggel
virágba vagyok porzó
ez egészen jó hely
tök olyan mint egy korsó
süt a nap fénylik az ég
a mosolyod ragyog
ez a virág ú milyen szép
szebb mint valaha én vagyok
melexik a krumplileves
óh milyen szép ez az élet
ettől jobb már csakis neked
lehet szebb a csendélet
a diólevél mesél gaga
hogy mit tudja az isten ....
csak kiolvasok valami nekem jót
látod ma minden bók
ahogy hull a levél
az éjszaka
sötét puha
álompaplan
békés dallam
nyújtózik el
lassan ver
a szíve
ide
hallatszik
a fantasztik
nem is tudom milyen érzés
tölt el
ha az a nézés
ölel
amit csak te tudsz
produkálni nekem
mielőtt elfutsz
még gyere velem
kicsit nézni a semmit
ahogy hull a levél
csak a csend itt
s benne velem legyél
most rágom a kvzaccot
ugye hasznos
ha már bekaptam így
király íz
á nem dehogy lekvár
az milyen már
ha egy férfi kanalazza
bebaszna
nekem nem kell ilyen íz
azt se mond hogy hova mész
úgyis tudom vagy nem érdekel
az a hely
ha már úgyis lenyel a péntek
temérdek
minden marad el ma is látom
elszállt egy aranyálom
és helyette wazze itt maradt
egy giccses ez+az
benne gyönyörködöm
jah gyönyör köbön
egy jó nagy marék semmi
de-szeretek lenni
mesék az őszről
zöldbe vegyülő sárgák
kertcsendélet
festik a nyárnak árnyát
jajj-de-szépek
kis tarka virág-világok
ú de mennyi szín
talán amennyit én látok
annyi él
mesék az őszről hosszasan
nemtom leírni annyi van
gombák ha nőnek gondtalan
csak hallgasd és szól a tam-taram...
kék kökény-tökély
az ágakon
álom alél
a szárnyamon
nem rebbentem
az álom száll
s a nem-ismerem
ma újra vár
itt ott amott
most a reggel leül
kinn és belül
s az enyhe párák
párnák
a nap itt ott amott
nyitott kaput
és beáramlik a fény
kéklik kökény
bókokba pirosodik
egy galagonya
és tán álmodozik
elrévül valahova
borókán kék bogyók
golyók
az ezüstzöld háttér
ráér
vár csak engemet
addig emleget
most a nap vakít el úgy
ahogy csak itt lehet
arany az út
és ezüst a képzelet
a szád csak
még éjszaka
néha ma
árnyak
szép az a
szélmarta
vágylak
kedd cseng
szélcsend
más az
ami éltet
érted
a szád csak
ahogy felkel a nap úgy fénylik
ez a reggel iderémlik
diólevelek takarják el a szem elöl
ami megöl
a tök az ablakban vigyorog
azt hiszi ez olyan jó-dolog
még nem is ég benne a tűz
sírja egy szomorúfűz
á én nem bőgök ezeken
csak az elmúlásomat élvezem
ahogy minden a semmibe megy
és elül a nesz