graffiti

levélként csüng ezüst 

körötte párafüst

alatta kis szobor álmodik

nem első álma talán a második

mögötte lonc szalad az égbe fel

virága alszik még á nem kehely

azt hiszem sárgát álmodik

ó a végén még ő is rászokik

közben a csend megállt a fa alatt

s talán örökre... ottmaradt

nah mielőtt kimennék a természetbe

jah persze nem enged be

de én sosem kérdezek senkit sem

ez az én valószínűtlen életem

legalábbis elképzelem hogy élek

ezt hazudják a fények

és én elhiszem minden meséjüket

visszatükrözöm a fényüket

űket á dehogy sosem kérdezem meg

ez a világ az egyetlenegy...

...általam lakható szféra

á már nem ülök be a matinéra

csak nézem ahogy a fellegek szállnak

millió és még pár nap

vagy kitudja mennyi is van a szatyorban

jól-van

olyan szép a fény a délutánon

ha tudnám... de nem zongorázom

csak leírom a leírhatatlant

a fényt s ahogy a csók elcsattant

fény szörfözik táncoló levélen

óh ezek az áprilisok

felhőverseny egyik sem az élen

minden izzik és sokk

kiskabát tornázik rajtam épp

le és fel gyakorlatok

ez egy hülyén-zöld vidék

s én illúziót lopok

manó fázik zöld levélen

széllengető ágon

a szórt fénnyel is beérem

úgyis minden álom

akácvirág zümmök nélkül

nézd ó milyen csüggedt

fenyőágon gerlepár ül

nem zavarja csöndet

egy-két páracsepp

lett

levélen legördölő

idő

lágy susogások

látomások

ébredő tájkép

másképp

nézem ahogy nincs buborék a teámban

kivülálló vagyok e szeánszban

bim-bamm wazze

üt az óra tente

napfelkelte a naplemente

jah tutira lement

valami háttértárba

az ég sem zeng

a vakvilágba

csak valamilyen szerda hajnal

nyargal

hajjajj

nem jajgatok úgyis már késő

nem értél ide a randira

farzsebemben nyeles fésű

ha rádgondolok azé fáj annyira