graffiti

ma húztak a vadlibák délre

így nézhettem félre

mert közben főtt a téli izé

egy év-életé

törköly és már kész vagyok

reggelek éjjelek nappalok

kinn néztem milyen a világ

így gondolva rád

még ma is és mindörökké

azé éredköl mivé lötté

bár sohasem tudom meg látod

az emlék átok

és a paradicsom is rohad ma

kit érdekel a viagra

amikor az élet örök virága

spirálba

tekeri a dns-t

és felépíti a zédes ez-t

látod maradok itt mindörökké

egy emlékben hogy szeretté

napfény folyik a délutánra

méz

nyújtózkodnak az árnyak

szárnyak

s repítenek az egekbe fel

az az a hely

ahol az édes ősz lakik

akik

feljutnak hozzá oda

a csoda

várja őket szertelen

a hely... neked s nekem

pára kavarog és meleg van

lassan elönt a félhomály

benn házban panelban

fényt indukál

kinn sétáló árnyak

1-2-1

élet a késő délutánnak

persze egyre megy

zöldek barnásba csúsznak

lenn tócsa van

ősz íze van a csóknak

stb tam-ta-tamm

a dunán túl

lehajló bokrok

s az idő múl

mi mind bolondok

barna vörös és zöldes

hullámzik a túloldalon

az ember többes

bár mind tagadom

a folyó folyik

akár az idő

s valaki tojik

és nincsen tető

az álmokon sem

se a vágyakon

ez ilyen jam

és inkább ráhagyom

lassú eső csepeg

s pára száll

az őszben elveszek

szalmaszál

hulló levél között

a béke van

minden kötött

s tudattalan