graffiti

úh hát megint hétfő van

ebben a paradicsomban

nem is tom minek napok

amikor az adok-kapok

olyan természetes modell

mint az anyatej

az épp szopónak

minek hónap

felhők fölött telihold gurul

az égen éppen lefelé

á nem alkonyul

hajnal lopakodik a kép elé

január derekán pára ül

á nem hideg

csak max legbelül

s kiinteget...

...most később a fény emel

egészen az egekig

hóvirágkehely

a nemezis

napfény lágy szellő

vágyainkhoz felnő

mosolycsokor

szobor

mozdulatlan dél felé

ebéd egyéé

menj ki a napra

chupacabra 

nézd ott a lét

menyét

szeretheti

yeti

szél ringatta fenyőkkel száll

az idő a végtelenbe

siet nem vár

repülj nem kell érzelem se

szállok én is fenn magasan

már nem látom a percet

elfoglalnak a van

és a másodpercek

szerda hótalan hóvirág bújkál

nem hiszi el hogy voltál

és egy valószínűtlen létben

éltem

persze mások is már

s reptetett smár

tán nyár volt éppen

a nap lement a stégen

arrébb ballagott

s víztükör csillan ott

ahol az aranyhíd

hív