GRAFFITIK
zöld a zöldben
déli delelő
árnyat ad
nincs felhő
nap-áradat
szellő rezzen
a bokrokon
semmi sincsen
és én átadom
zöld a zöldben
enyhe árnyalat
csend a csendben
s ez is rámragad
picit kettő előtt
a párás levegőben szélcsend
és a levelekről pár csepp
idehullik épp elém
elér
valami melankólikus izé
á azt sem tom kié
csak rám talált
és állt
az idő picit kettő előtt
mint az a befőtt
ó amit eltett
a kert-tett
az a tuti hogy
bandukol a fény a délutánba
a szellő is fújja őt
mittudomén mi jön utána
az a tuti hogy sőt
mondanám á én sem tudom
nem vok isten se tényleg
asszem csak magam fogom
de egyszer elérlek téged
szinte elérem
ugrik az este a pók hátára
beszövi őket az idő
a nyárból még van sok hátra
szinte dagad az erő
hajlik a fény is egyre lejjebb
szinte elérem én is
az igém úgyis mindig terjed
látod ez örök tézis
ablakon át a kertbe kinn
kis fügefa hajt a nyárra
alatta chili kapaszkodik
nemtom hogy a cimborája
de egyik sem panaszkodik
kissé elvadult kert tart kordába
nagyon kell a természeti erő
magyar olajfa ezüst koronája
mégis előkelő