graffiti
ha én hiszek ki
leír a táj
ugye gondoltad
lenned muszáj
a lét csókoltat
és ha valamelyik
avatárod
ki is esik
ugye látod
éneid közt
magad
ha nem rá se ránts
pörög a lét akkor is
a legnagyobb hibánk
sóderben kavics
minden van és nincs
látod ennyi csak
jah a kincs
az ábrándban marad
napfény a szélben
csiling-csiling
a szentbeszédben
jelenünk nincs
pedig a fény hiteti
hogy lesz tavasz
ha én hiszek ki
tesz panaszt
angyalalom
ha jő a tél ne félj
henyélj
építs légváratkat
sokat
álmodj rügyet a fákra fel
s e szer
meglátod hatni fog nagyon
én is fogom
használni mi mást tegyek
nyitok újabb teret
hol élni jó nagyon nagyon
vár angyal-alom
ha esne hó se lenne jó már
ó mert elveszett a sóvár
és a tavasz sziulettje
tünde
délibábként itt lebeg
a szép lehet
nem hiszek el semmit mást
hiába takar hópalást
szél viszi a polleneket
beporozza a mát
neki nekem s neked
lássunk csodát
sárgás-zöld szélben
mogyoróbarkák
lengnek ez már éden
de szép a szád
szél hóvirág csendül
napfény hátán lovall
valamilyen csend ül
nem hallatszik a zaj
boci-boci-tarka
reggel van s a szellő ring
a január már nincs
csak a télvég rúgkapál
de amúgyis áll a bál
farsangi fánk a pofánk
tele vele ú profánt
kéne mondanom végre
mielőtt a szellő átmegy szélbe
vele szaladok a boldogságba
rácsodálkozom a csodámra
amit kitalálok az úgy van
mennyi dallam 1 húrban
aha boci-boci-tarka
ez belefér a zajba
e kis dilettáns dallam
is valamilyen hajlam
hajlamom van a szépre
válaszom miértre
de sosem mondok semmit
vedd kezedbe a pemzlit
lelegelészem
február ideál-l illan
barkaillat a balzsam
s korai virágok hozzák
itt van valami montázs
benne s benne vagyunk
kósza szél fújja hajunk
a fény igaz dideregve
bevilágít a mai estbe
felfénylik ez a világ
csilingel a hóvirág
kis méh zümmögi
ezt a kezdeti
dallamot
jónapot
de hagyjuk a békanyálat
és a jó anyukádat
brekegjünk egészen másról
a szemem idemázol
akkor látlak ha akarom ma
kicsit csípős ez a torma
de van valami pikantériája
ahogy élek máma
a holnap meg sose lesz már
max ez a beképzelt nyár
lengi be februári aurámat
lelegelészem a szádat
valami szépet talán
épp tél tekereg a fák közt
s bolyongok én
szellő valamilyen széltröszt
kissé bohém
lenn foltokban hóvirág álmodik
valami szépet talán
s az idő átfolyik
álomfalán
napfény szór aranyfényt
rá az álmokra
pont ezért a napért
élek ma
a fény születése február
szeles napos hideg
egy fagyos smár
félve érint meg