GRAFFITIK
most
most csak röptet a szellő
a papírsárkány ereget
nincsen is felhő
ami takarná a nevedet
semmiből jönnek zöldek
átveszik a terepet
á nem is írok többet
többet ér a szeretet
sárga rózsaszín
virágszirmot visz a szél
sárga rózsaszín
nem érteni mit mesél
csak mendegél
a ballagó idő rohanásban
igen soha másban
fűben fában rügyben sásban
s a kacagásban
most tavasz van vagy illúziók
rügyből bók
hullanak szirom hógolyók
és az a csók
még itt lebeg a számon...
a végtelenbe valahol
a hajnali fényben a sárga a zöld
hajlik a fény és a lelked kikölt
röppen a madár és a kislevél int
új nap kezdődik látod megint
a hagymákból bújnak elő színek
visznek messze akár a sínek
és a végtelenben valahol összeér
amit lüktet a szív és a vér
kacskaringós járda
a mennyek a poklok arrébb laknak
túl a második sarkon
legbelső mélyén egy vakablaknak
de pszt a titkot tartom
a ház előtt kert nagy szavakkal
s kacskaringós járda
egy tó verseng a nagytavakkal
s hajó utast se várva
kobold szobrok a bokrokon túl
éjjel imbolygó fényben
a szívük mélyén háború dúl
miért én sem értem
valami mégis
apró fűzfaleveleken ül
rendületlenül a tavasz
á de talán itt legbelül
mindig itt maradsz
ahogy első rezdülés ül
az én nyárvégemen
az idő felbecsül
és nem érdemem
bár még forró nyár
s valami mégis
és az a táj
még elmesél is