GRAFFITIK
a holdat ugatom
kósza szél foly a magyar ugaron
és én a holdat ugatom
á hiába a hóvirág és a tepertő
nekem akkor se ez kő
valami lelki izé az kéne csak
a lélek a semmibe csap
és nézd frusztrálva hajbókol
aki éppen megcsókol
engem kihever a táj
ma még tavasz de holnap tél
nézd csak nini ki beszél
fenn egy rigó ül ezüst ágon
valamit mond de ákom-bákom
bárcsak értenék rigónyelven
á a verebet se sikerül kihevernem
minek e tudás mondd meg nékem
a szél is repülhet ingyen égen
én is írhatok ezt is azt is
ezektől még nem leszek klasszis
csak spontán telefirkálom a falakat
s ez csak neked olvasni feladat
szélképek
szélképekben mesél a táj
január lassan gördül
a jég még kicsit hezitál
s ereszen legörbül
jégcsapok lógnak velem
múlatjuk az időt
látod cseppekben terem
és énekli a dicsőt
halmazállapot változások
halott élő halott
kicsiből lesznek óriások
a semmi felnő amott
felhők futnak fenn az égen
kergeti őket az idő
olyan mint a képen régen
amit most vettem elő
és most vulkán
most az este teste
moderál
nézd a beste
mit csinál
érzéki vágyak izé
valahova
nemtom mijé
de jehova
és most vulkán
a kipöfög
kicsit bulvár
de kinyögöd
valamerre
fények az utakon
már nem is kutatom
hogy hova merre
valamerre
útszélen útszéli közhelyek
nah jó bemegyek
kérek valami semmit
igen ennyit
elég lesz nekem untig
a clubig
ahol nem vagyok tag
csak tegnap
voltam talán valami
olyan hazai
senki tudod
aki elhiszi hogy fogod
szeretni