sarandisziszi blogja

Kabán is volt cukorgyár

Roppanós cseresznye, mosolygós barack, 
nagymamáink szeretetízű befőttje...
A lekvárok édes-savanykás íze...
Hányszor éreztük azóta is emlékét a kornak,
mikor még magyar emberek adtak lelket a cukornak?
Magyarország, Hajdú-Bihar, Kaba:
ahol az igazi cukor született valaha...

Erdélyi fenyvesek

Messziről intenek a fenyvesek. 
Magyar szívükkel már rég csendesek.
Még mindig magyar sóhaj hagyja el ajkukat.
Magyar kis pacsirták hallatják hangjukat.

Magyar fű nő a fenyőgyökérnél,
s magyar bogár mászik a törzsénél. 
Magyarul huhog vacsorájáért a bagoly,
hisz a Magyarság tisztán él még ott valahol...

Édesanyám, Angyalom – Gyerekvers

A pillangók tánca,

a kisfecskék násza

azt hirdetik ma:

Legyen boldog minden Édesanya!

Virággal a kezemben

ma én is azt kérem:

Mosoly legyen arcodon,

Édesanyám, drága Angyalom!

A rózsák elhervadtak, 
a gyertyák csonkig égtek...
A szerelem temetőjében pihen a szívnek...

Csillagai nem égnek,
meteorként hulltak, 
vágyait a szél fújja, hisz porrá zúzódtak... 

Napfény-köntösben csalogatja a Kikelet a rügyeket a fákon. 
Most ébredt téli álmából, ásítozva, fázón. 
Hótakaróját lerúgva, nyújtózva öltözik át zöldbe. 
Idén mégis fáj az érkezése. 
Ha tudtam volna, 
hogy fájdalom-kísérettel érkezik, 
nem vártam volna. 
Kibírtam volna 
még sokáig télbe burkolózva... 
Idén gyászba öltöztette lelkem a Kikelet. 
Idén hideg kézzel szorítja szívemet...