sarandisziszi blogja

Versike egy barátságról...olyan barátságról, amit ezelőtt soha nem tapasztalhattam...KÖSZÖNÖM! :)
"Little Angel"

Szárnyai a földön hevernek.
Már nem szárnyal, mint rég,
mikor álmai erővel töltötték.

Figyel. Csendben mereng.
Gondolatait húzza a mély.
Csak ül szárnyaszegettként.

Mosoly volt az élete.
Önfeledt, ragyogó mosoly.
Most hirtelen lett minden komoly.

Angyal? Így nevezték.
Ám, minden megváltozott,
s ő tovább él emberként.

Egyre kevesebbet lát a szépből.
Kevesebb jut az éltető fényből,
de tollal kezében ír...

Kapott egy Naplót hófehér lapokkal,
aranyszínű, fényes kötéssel,
bársony borítóval.

Csak a Napló hallgatja meg.
Ő törli a fájó könnyeket.
Ő az egyetlen, ki megérti, ez mennyit jelent.

Naplója hatására újra él,
szép lassan ismét remél,
s a szárnyakhoz ér...

Barátságuk kedvéért újra leporolja,
ezzel húzza a Napló száját is mosolyra,
s köszönetként egy verset ír róla...