piroska71 blogja

Szivárványszín parkett,
Ritmus bődületes.
Zilált, kócos tincsek,
Majdhogy őrületes.

Sodró, kábult érzés,
Földet nem ért lábak.
Sminkkelt viaszarcok,
Divatos csontvázak.

Mentarágó helyett,
Agyonrágott szavak.
Cigarettafüstös,
Összepingált falak.

Pezsgőbuborékban,
Szétpukkanó álmok.
Üveges, kék szemek,
Izzasztó rémálmok.

Rózsaszínű ködben,
Önelégült képzet.
Hasító fájdalom,
Haldokló önérzet.

Tántorgó bódulat,
Messziről jött szavak.
Sziréna sírása,
Kemény volt az anyag!

Tánc a pengeélen,
Életért ziháló.
Fehér, csempés szoba,
A detoxikáló!

Rabként ücsörgök az idő rabigáján,

halkan, zsigereimig serceg a homok.

Számot vetek múltamnak hibáján,

fiatalságom délibáb,- elfojtva zokog.

Hűséges tükrömet messzire hajítom,

ezer darabra hull mozaikként arcom.

Szívemből kudarcaim tépem, kiszakítom,

rám hullik dalolva a rozsdás alkony.

Emlék,
Szívekben szunnyadó
Kellék.
Lelkeket pingáló
Ecset,
Sajduló, begyógyult
Sebek.
Kofferban megóvott
Kincsek,
Selyemmel átkötött
Tincsek.
Titkok a szép álmok
Alatt,
Elkopott, száz részre
Szakadt.
Vágyakkal megöltött
Álom,
Szívekkel megfestett
Vászon.
Emlékkel túlélni
Könnyebb,
Ezernyi elmorzsolt
Könnycsepp.
Ajkakat elhagyó
Imák,
Kristálygömb közepén
Világ.