piroska71 blogja

Bíborszín ingében közeleg a hajnal,
már a magyar ember munkakövén nyargal,
elkopik cipője - hólyagos a lába,
kétrét görnyed, sajog - meghajlik a háta.

Hófehér arcokról a verejték csurran, 
éhbérük oly kevés - más zsebébe csusszan,
patyolat eszméket, tiszta, szép szavakat -
ősöktől örökölt - erő és akarat.

Remény az utolsó - nem lehet csüggedni,
a magot a földben, nem lehet sürgetni,
sarjad az új vetés - zöldell a mezeje,
hanyatló magyarnak megnő az ereje!

A napsugártól aranyba dőltek
anyaföld ölén a búzaszemek,
majd ízzé-porrá, apróra törtek -
dagasztottak a szorgalmas kezek,

szép ropogósra pirultak, sültek
aranycipók a kemence ölén...
...péksütemények asztalon gyűlnek,
kifli tetején roppan a kömény,

testet táplálja a magyar kenyér,
zsemle és kifli, a kalács foszlós,
hazai ízek - ez mindent megér,
jöhet a linzer, ízes és omlós,

vet a magyar nép, aztán meg arat,
izzik a munka kérges kezétől,
párnás a tészta, pufókra dagad,
parázs a napfény tüzes szemétől,

megmunkálják a termékeny földet...
...magyar búzából sütnek kenyeret,
eszméket kaptak - okosat, bölcset,
Isten áldja a dolgos kezeket!

   Kívánjunk békés karácsonyt -
minden asztalra kalácsot,
szomjazónak tiszta vizet,
hitetlennek igaz hitet,

jólelkű emberre áldást,
hontalannak meleg szállást,
bársonyruhát reszketőknek,
gyógyulást a szenvedőknek,

sötétségbe fényességet,
összetartást, békességet,
ragyogó, tiszta szemeket...
Békés, boldog ünnepeket!

BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNOK MINDENKINEK SZERETETTEL ÉS BARÁTSÁGGAL!

Roskadt bazárpultok - fahéjas szívmosoly,
a sült gesztenyétől illatos füstgomoly,
szegfűszegaromák - borvirághahota,
fenséges karácsony - tűlevélpalota,

giccses, csiricsáré kütyübazár hegyek,
pénzfaló bóvlikon hamis címke rezeg,
elfakult szeretet - kissé már átgyűrve,
megmunkált közönnyel, selyemmel átfűzve,

faggyal küzdenek a sikátorban mások,
kartondobozokba begubózott bábok,
vértelen ajkak közt mormolják az imát -
olyan, mint egy kristály - törékeny a világ,

fent a csillagokban sziporkázó fények,
hideg kapualjban éle van a szélnek,
lélekszemétdombon gyémántkönnyek gyűlnek,
minden egyes gyöngyöt idegszálra fűznek...

...zördülő nejlonok - elhasznált pléhedény,
tegnapról maradt egy szelet szikkadt kenyér,
jégvarázs tündököl - kialudt csikkparázs,
karácsony éjjelen sajgó hitdobbanás,

legdurvább közönnyel, szimpla megvetéssel
harcolnak nap mint nap - beérik kevéssel,
kérges szívpitvarban fényes szilánk ragyog -
foltozott karácsony - sírnak az angyalok.

Párizsnak szívében nem az Ősz járhatott...
...álmokat söpört szét - nem jött nesztelen -
életek százával aljasul játszhatott,
majd elragadta azt kegyetlen, becstelen,

Szajna partján a szél álmokat sepreget -
süpped az indulat rettegés lábnyomán,
keserű rőzsedal szítja a nemzetet...
...sikítva süvített - utolsó szó jogán...

röpke perc, majd nyargalt - szívrojtokat cibált,
ősz kristálykönnyében fájdalmat láthatott,
rőt, rozsdás avarra bíborszín vért szitált...
...Párizsnak szívében nemcsak Ősz járhatott.





Ady Endre: "Párisban járt az Ősz" verse alapján a november 13-án történt eseményre fogalmazódott meg bennem!