Másik világban...

Viasz-vér csurran megcsonkolt gyertyán,
mécs-pilla pislog szerte ezerszám,
komótos léptek Kőország csendjén,
feszül a bánat sorsnak keresztjén,

őszutó szele fűzlombot fésül,
csillag-tekintet semmibe révül,
porhüvely szunnyad föld-ölelésben...
... szilánkon ballag - szív-törmeléken,

tegnap még veled volt, ma már máshol,
elérhetetlen - valahol távol,
megfoghatatlan másik világban,
bibécske lesz egy örök-virágban,

mikor szíved hullik szét cafatra,
pilleként reppen selymes hajadra,
napsugár lesz - szárítja könnyeid,
dobozba gyűjti lelked gyöngyeit,

ott lesz mindenütt, minden dallamban,
soha nem mondott, áldott szavakban,
repedt tükörnek ezüstfoncsorán,
csikorgó kapu rozsdás sodronyán,

eggyé vált rég az univerzummal,
befejezetlen, fájó passzussal,
szívet hasító szomorúsággal,
márványba vésett arany rúnákkal...