Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
VÍZIO
petruchio 2016. március 16. 19:18
"Finomul a kín" (Galgóczi Erzsébet - Vidravas)
Szakadt tízparancsolat foszlik a pokolba,
erőtlen kezekben billen félre a kereszt,
tétova mozdulat dob bibliát a polcra,
tömjénfüst ülepszik rád, soha nem ereszt.
Oltári szentségekre vakrozsda mar nyomokat,
festett kupola feletted a mennyeknek kékje,
a sötét oldalhajóba bújva Mária szoptat,
üres templomokban visszhangzik Isten igéje.
Gyóntató rácsok között vad bűnök rejtőznek,
a penitencia mormol unottan imákat,
angyalok kushadnak az oltár alatt - félnek,
Jézus szenved, Isten ad épp pofont a fiának.
Szentlélek játszik az orgonán, falsok a hangok,
halottak kórusa kántál altatót Istennek,
lelkek lógnak harangkötélen - öngyilkosok,
dráma vagy vígjáték? Mindegy - én is megyek!
petruchio2016. március 16. 20:39
@merleg66: Gábor, nem tudom más hogy van vele, de én ha valami nagyon fáj, vagy valami nagyon felbosszant akkor írok igazán jó verset...az örömöt kifejezni sokkal nehezebb, mert csak elcsépelt fogalmak jönnek.
üdv
Imre
petruchio2016. március 16. 20:37
@BakosErika: hát..bizonyos dolgokban igen....de amúgy rendben minden...
a könyv hatása ez valahol...olvastad?..ha nem, akkor érdemes a kezedbe venni...
merleg662016. március 16. 19:33
Kedves Imre Barátom! Nagyon tetszett a versed! Fantasztikus verseket írsz rosszkedvűen is! Üdv: Gábor
BakosErika2016. március 16. 19:25
Ajaj, tényleg rosszkedvű vagy.
Ütős vélemény.