l é p c s ő k

korhadt fából romos templomok oldalán
vajon a mennybe vezetnek vagy éppen
a pokol a végállomás, hol az ördög jogán
kínozzuk tovább lelkünk, túl azon a reményen,
hogy kezünk megfogja Isten
a létezések mélyén valami nyomorult emlékezet
kisért a bűnbocsánat ígéretével - de a fények
is elégnek a fekete lángokban,
kegyelmet nem kap az élet, halni születtünk
és féltünk élni, a purgatórium kapuján
ököllel kopogtatunk, pedig meglehet
ütni kellene itt és a másvilágon