Instant lelkem

Egy mosoly, egy illat, egy érintés,
kevert mix mikor merről fúj a szél,
pattintott szó, éles mint a kőkorszak
szerszáma, valaki
majd értelmezi és felháborodik,
vagy sír egy sort, vagy éppen álmodik,
míg a szemafor nem jelez tilosat,
mert ezek a szétrohadt szárnyvonalak
mint a pókhálók csapdaként fonódnak rám,
megosztók a váltók, azt sem tudom
kik kezelik, minden döccenésnél várom,
hogy árokba dőlünk, de aztán valami
méz-ízt érzek, jó lenne csókolni,
de rácsap egy kandalló láng fénye,
vagy csak szemem káprázik. lázálom,
jobb lenne IC-vel röpülni, öt csillagban
jól bezabálni, mert van egy stabil módi,
mit mások élnek, én csak egy  szelfit
készíthetek megbújva a háttérben,
míg az élet nem retusál ki mindenhonnan,
jó lenne imádni, vagy csak mellédbújni,
vagy a pléh-büfében hurkát harapni,
aztán meg a legolcsóbb pezsgőt kortyolni,
amíg elhelyezkedsz az ölemben,
végül a szélbe szórni az instant lelkem
foszlányait.