Holt lelkek halála

Csak a test hal, a lélek már rég halott,
néha még látsz egy zaklatott álmot
mikor egy csend szobában öleled,
néha még úgy alszol, hogy ott van veled.

Mosolygós út, mint megtérés Istenhez,
elbitangolt bárány hazatér, könnyez,
s nem szégyenli, mert nem magát siratja,
ő már nem létezik, még egy út várja.

Indulni kell, ez a mátrix kidobta,
csüng még tér-idő hálón, begubózva,
vékony szál élet, lassan feslik, szakad.

A remény, a hit, szeretet itt marad,
a pokolban nincs érzés, nincs lélek,
s hiányzik a szó: - annyira szeretlek.