ENGEDJETEK

Lennék Prometheus ki a rögökből
éledő meztelen embert megsajnálva
skarlátvörös lángokat lop a tűzből
s Olimpos isteneit kijátszva
meleget és fényt hoz a földnek
vállalva az éj sikoltását fájdalmában
mikor testébe mar körme a keselyűnek.

Istenek kegyéből holnapot teremt
nekem a hasadó hajnal, de fáradok,
ezredévek örökségét cipelem
bűnét mindenkinek s már nem örülök
az ébredő hajnaloknak ha tehetném
Kharon mellé ülnék s eleveznék
a Sztüx labirintus alagútjain
vetve egy obolost a révésznek
száz éves bolyongásra ne ítéljenek,

pihenni vágyom - engedjetek !