E g y e d ü l

Lehullott pillanatokat
gyűjtök hétköznapjaidból,
megismerni a napokat,
merítek az álmaidból
lehunyt szemmel, de nem tudom
milyen az mikor felébredsz,
rámosolyogsz a világra,
egy érintést keresel ott
hol én nem létezem, velem
álmodtál, s a reggel tépett
szét - furcsán kegyetlen lépett
az idő a semmibe - még
álmosan kutatsz, sóhajtasz
és elkezded a napod egyedül.