A pokol még messze van

ezek a kívül-belül koszos vonatok
mindig késnek, talán átok - a románok
vagy a lassan éhen haló "kelet" bosszúja,
- az Ister tőlem húsz percet
lopott mire a Baross térig cammogott,
borult a menetrend,
az eső is eleredt, cigaretta a keleti előtt
(bár a füst befelé szállt)
néha meglódul az idő,
percenként hét tonna élőhús zúdul két
lábon a térre az ötpercenként érkezőkből,
van ki rohan, van  ki csak bámészkodik
egy csúf utcán
(metrónégy feldúrt zűrzavara bont
képet a felüljáró előtt),
egy nő pénzt gyűjt
(talán jó célra) - kap egy kétszázast,
két másik nő is gyűjtene, a hideg
ellenére szétgombolt blúzban (az egyik melle
márkásnak mondható),
furcsa, hogy alig nő
szoknyában, mindenkin nadrág - néhány jó
formájú, pótolja a hiányzó napot
(de legtöbb tán el is takarná),
fenét se érdekli, korog a gyomrom

"idő" van - irány a mély, mozgólépcső, kár,
hogy csak metrószintig ér,
                a pokol onnan még messze van