IGAZ
IrodalomMegjelent a Kaláka folyóirat novemberi száma
http://kalaka17november.homestead.com/index.html#anchor_116
Tiszai P. Imre
Periférián
Itt, a periférián mindig szürke köd szitál,
csend fojtja meg a hangokat,
mindenki néma, hallgatag,
a fények kihunynak, a színek
lassan semmivé fakulnak, áll az idő,
felrémlik néhány volt pillanat, aztán
egykedvűen dől hátra a ma.
Ketrecbe zárt a létezés, nincs egérút,
bizsu itt az arany is, és érdem a hallgatás,
nincs más, mint por-piszok,
nemtelen bosszú a múltból,
átok a jövőn, kézen-közön eljátszott becsület,
megtört lendület, pókhálón settenkedő villám,
apró moraj az égben - Istent zavarjuk.
Oltár előtt a vénasszony kar rosszul kontráz,
sunyin gyűlölik egymást, unalom ül a tömjénfüstön,
szende szűzlányok ujjukon számolják
"szeret-nem-szeret", unják a kötelezőt,
és viszket az erogén zóna, pad alatt simogatva
néha a mennyben járnak, majd szemlesütve
meggyónják, és a penitenciát
a fiatal pap adja, elbújva a paplakba`.
Rohadt ez a csend itt a periférián,
ahol mindig valami felejtő köd szitál,
fénytelen, színtelen, hangtalan, hazug álság,
hol minden az utolsó harangszóra vár.
Litera-Túra Antológia 2017
Megjelent a Litera-Túra Művészeti Kiadó 2017. évi antológiája - Hangok és harangok címmel -(ISBN 978-6l5.80671-6-4) 376 oldalon, puha kötésben, 89 szerző lírai, epikai alkotásaival. Tőlem három vers ("Finomul a kín", A szalkai állomáson, Egyetlen szentség) és két próza (Újsághír széljegyzettel, Vártalak) jelent meg. A megjelenés természetesen ingyenes volt a szerzőknek. A bekerülésről a szerkesztő bizottság döntött. A kötet megvásárolható 2 200- Ft / db áron a kiadónál.
Érdemes venni belőle, sok jó szerzőtől szép versek, prózák.
Kaláka folyóirat 2017 március.
Megjelent a Kaláka Irodalmi Folyóirat 2017. márciusi száma, benne több POET-os írásával.
Részemről egy verset publikáltak:
Tiszai P Imre - kilencedikről
A kilencedikről minden oly fura
a földig futó szocreál erkélyek sora
mire az elsőre ér, zárja a háromszöget
és a fonnyadó leander leveleket
bemossa a fák poros zöldjébe
kilógó penészes dunyhákat szárít
mindenütt a kosz és a rozsda ásít
meg valami örökös huzat, mi csendben
zümmög, mikor nem rezdül semmi sem
mégis érzed, hogy arcodon mászik
és ha az eső így őszelő táján esik
nézed az egymásra hulló cseppeket
vágyod, hogy arcodba vágjon a szél
http://kalaka.com
Kaláka Irodalmi Folyóirat 2017 február.
Megjelent a Kaláka Irodalmi Folyóirat 2017. februári száma, benne több POET-os írásával.
Részemről egy verset publikáltak:
Tiszai P Imre
NÉHA MÉG
néha álmodok egy kisfiúról, ki a petróleum lámpa
kezében a varrótű forog s ölti a szegénységet
a tiszta ruhákra,
vékony nyugalom volt arcán, mi könnyen tört
darabokra, ha üres volt a lábas a sparhelt
platniján, ám nevetett mindig, ha ránézett
a hallgatag fiúra,
álomcsend volt minden éjszaka, fátyolként
suhant a csillagfény a hajnal-harmatos
kert felett, s mint apostoli üzenet hangzott
a fiú esti imája,
nem létezett rebellis gondolat, becsületre
és hitre tanították, dobogó szívvel várta
a fenyő illatú Jézuskát a cukorból öntött
sztaniolos díszek fája alatt,
néha még álmodok egy kisfiúról, ki vigyázott
mindenre, mert a szegénység fájt, de mosolyt
tanult és nevetni tudott - akkor még -
néha ma is kisfiú vagyok
A mai nap "szülötte": John Keats
1795-ben ezen a napon született John Keats (London, 1795. október 31. – Róma, 1821. február 23.), Lord Byron és Percy Bysshe Shelley mellett az angol romantikus költők második generációjának egyike, a „Szépség Költője”.
A verseit csupán négy évvel halála előtt jelentették meg. Élete során a kritikusok nem mindig nézték jó szemmel a munkásságát, de a 19. század végére az egyik leghíresebb angol költővé vált. Keats költészetét leginkább a nagyon érzékeny és érzelmes képi világ jellemzi, amit az olvasó az ódái olvasása közben vehet észre legkönnyebben. Keats teljes lényével nyitott volt a szépség minden jellegű befogadására, valamint sokat foglalkozott a boldogság és azon belül is saját boldogságának nyughatatlan keresésével és annak leírásával. Az irodalom szépségei számára felfoghatatlan csodák, rajongással beszél és ír költőtársairól, és dicső elődeiről Shakespeare-ről és Homéroszról. Keats igazi esztétaköltő, aki a szépséget újradefiniálja.
John Keats - UTOLSÓ SZONETT
Bár volnék, mint te, Csillag, oly örök -
nem a magas ég magányos tüze,
hogy türelmesen a világ fölött
vigyázzam, mint álmatlan remete,
a mozgó tengert, mely papként szelíden
mossa a föld emberi partjait
vagy nézi a friss havat, melynek ingyen
fehérébe hegy s mocsár öltözik -
nem - én kedvesem érő kebelén
vágynék lenni szilárd s változhatatlan,
hogy annak lágy, lélegző melegén
őrködjem örök-édes izgalomban:
azt szeretném, azt hallgatni, örökkön,
ott élni mindig - vagy meghalni rögtön.
(ford. SZABÓ LŐRINC)