Nem kérek elnézést

Felnégyelnék nyomban, hogyha teste lenne,

Vagy falja fel az Éhség egy tömlöcbe vetve,

Aljas, hazug szóval tőrbe csalták volna,

Hogy aztán felhúzzák az első lámpavasra.

Bridge:

De túl él mindent,

Már előre érzem,

Ha nem így volna,

Nekem lenne szégyen.

Refrén:

Azt mondják ütött már az óra,

De én akkor sem mondanék le róla,

Ha kongatják a vészharangot egyre,

Mert hitem nélkül a nevem „Senki” lenne.

Megpróbálták visszatartani,

De úgy hatolt át,mint kés a vajban,

Aztán pedig szétszakítani,

De rájöttek, szétszakíthatatlan.

Félvilágnyi hazugsággal,

Naponta össze-vissza kenték,

Hadd legyen csak omló várfal,

S aztán mindörökre emlék.

Bridge:

De túl él mindent,

Már előre érzem,

Ha nem így volna,

Nekem lenne szégyen.

Refrén:

Azt mondják ütött már az óra,

De én akkor sem mondanék le róla,

Ha kongatják a vészharangot egyre,

Mert hitem nélkül a nevem „Senki” lenne.

Mit sem ér a szó,

Ha süket fülekre lel,

Így hát mi most

Dallal mondjuk el,

Amit,ha elhallgatsz,

Olyan,mint a jobbhorog,

Aki,ha ringbe lép,

Nem értem mért ácsorog.

Bridge:

Néha éppen azt kell tenni,

Amit nem tettél meg még,

S rájössz végre arra,

Erre vágytál réges-rég.

Refrén:

Amíg a változás mindíg változatlan,

Mért keresnéd azt, amire rálelsz önmagadban?

Egy erőt adó érzés, hidd el, épp elég,

Szavak nélkül mondd el,mit nem mondtál ki még.

Ha ami fontos, nem leled,

Mit sem ér a show,

Hát tapintsd ki a lényeget,

Mit ér a „valami jó”.

Vagyunk mi átutazó

Egy hosszú földi életen,

S mindvégig mérvadó,

„A megteszem, vagy nem teszem”.

Bridge:

Néha éppen azt kell tenni,

Amit nem tettél meg még,

S rájössz végre arra,

Erre vágytál réges-rég.

Refrén:

Amíg a változás mindíg változatlan,

Mért keresnéd azt, amire rálelsz önmagadban?

Egy erőt adó érzés, hidd el, épp elég,

Szavak nélkül mondd el,mit nem mondtál ki még.

Minden szép és minden jól van?

Üdvözöllek a földi pokolban!

Miért van csend rég az akolban?

Mert túl sok ember,túl rég szótlan.

Bridge:

Aki birkamódban él,

A lényeget nem érti,

Bólint és remél,

S hite csak tenyérnyi.

Refrén:

Miért élnék földig meghajolva,

Beterelve egy jó hosszú sorba,

Gyere döntsük a Csend várát romba,

Ha kimondjuk, ami a szívünk nyomja.

Van, aki részeg,

A másik másnapos,

A szabadság pedig

Már csak látszólagos.

Így megy ez már

Egész világ szerte,

De van még kinek

Lesz ennél jobb terve.

Bridge:

Aki birkamódban él,

A lényeget nem tudja,

Bólint és remél,

Tőle ennyire futja.

Refrén:

Miért élnék földig meghajolva,

Beterelve egy jó hosszú sorba,

Gyere döntsük a Csend várát romba,

Ha kimondjuk, ami a szívünk nyomja.

Míg magyarságunk erőnk magva,

A dolgunk mégis mi más volna,

Használnunk kell ezt az erőt,

Vagy lenyúlják,már most a jövőt.

Hát ne menj jobbra,ne menj balra,

Szökkenj égig erőnk magva.

Ez kell hidd el, és semmi más,

S hatástalan az agymosás.

Bridge:

„Ó de szép az élet,

Annak, aki béget”,

De közös legelőre,

Nem hajthatnak minket.

Refrén:

Ha behódol egy nemzet,az nem túlzottan felemelő,

Hát azt mondom, „cseszd meg”, Mr Külső Kártevő.

A lényeg mi lenne más, múlt, a jelen, s a jövő,

Ugye az összetartozás, a Magyar jedi erő.

Széttépnék a legszebb álmunk,

Mintha papírfecni volna,

Nézzünk úgy,hogy mit se látunk,

S éljünk földig meghajolva.

S aki majd bólint erre,

Húzzon innen,neki nincs más esély,

Ami fontos, hidd el,

Az érzés, ami a szívedben él.

Bridge:

„Ó de szép az élet,

Annak, aki béget”,

De közös legelőre,

Nem hajthatnak minket.

Refrén:

Ha behódol egy nemzet,

Az nem túlzottan felemelő,

Hát azt mondom, „cseszd meg”,

Mr Külső Kártevő.

A lényeg mi lenne más,

A múlt, a jelen, s a jövő,

Ugye az összetartozás,

A Magyar jedi erő.

Ha van, aki báb, minek a láb,

De mi még járunk,

Míg ez a világ, nem az a világ,

Amire vágyunk,

Mi lenne más, megalkuvás,

Ha egy helyben állunk,

Mért kéne jel, indulni kell,

Csodára nem várunk.

Refrén:

A mi várunk nem más,mint a szó,

S nem lesz soha lerombolható,

S habár nem dönt semmit össze romba,

Mégis hatékonyabb, mint az atombomba,

Ha együtt mondjuk el,

Hisz épp ennyi kell.

Mit ér a vár,ha magába zár,

Épp úgy,mint a kóma,

Vagy robbanunk, mint a propán bután,

Persze képletesen szólva:

Mért apadó tó, még ez a show,

Pedig a nagy folyó lehetne,

S az áruló, kipontozható,

S elhúzna innen messze.

Refrén:

A mi várunk nem más,mint a szó,

S nem lesz soha lerombolható,

S habár nem dönt semmit össze romba,

Mégis hatékonyabb, mint az atombomba,

Ha együtt mondjuk el,

Hisz épp ennyi kell.