Nem kérek elnézést

Azt mondom ez a bolygó általában jó hely,

De rúgjuk be az ajtót, hogyha nincs más módszer,

Ettől még nem leszünk csak egy vandál csürhe,

Akiket a törvény, le kell, hogy majd gyűrje.

Bridge:

Van, aki tétlen, van, aki nem,

Jobb világba nincs ingyenjegyem.

Refrén:

Ha vannak akik lenyúlnák a jövőt és a mát,

A mi dolgunk,hogy berúgjuk az Igazság ajtaját.

Minket soha többé már nem verhetnek át,

Ha zárva van, berúgjuk, az Igazság ajtaját.

Kinek van mit adni,

Általában sóher,

S volt, hogyha rá néztem,

Elgurult a gyógyszer.

De visszafogtam magam,

Majd bánta őt az élet,

Kihúzza alóla,

A műbőr karosszéket.

Bridge:

Van, aki tétlen, van, aki nem,

Jobb világba nincs ingyenjegyem.

Refrén:

Ha vannak akik lenyúlnák a jövőt és a mát,

A mi dolgunk,hogy berúgjuk az Igazság ajtaját.

Minket soha többé már nem verhetnek át,

Ha zárva van, berúgjuk, az Igazság ajtaját.

A célok, a tettek, az álmok és a vágyak...

Merítve a múltból,élj mindig a mának.

Vannak, aki egyre téves úton járnak,

De ha rád nézek, éppen téged látlak.

Bridge:

Maradj az,aki vagy,

Voltál és leszel,

A fontos dolgokat

Engedd csak közel.

Refrén:

Bármit is szeretne

Néhány jól öltözött,

Maradj mindig ember,

A farkasok között.

A jövőd megírnák

Zárt ajtók mögött,

De te maradj ember,

A farkasok között.

Ez egy üzenet a kapzsi nagy világnak,

Emnberszerű ragadozók rég közöttünk járnak.

Ha találkozunk, mélyen a szemükbe nézek,

Nekem az a fontos,amit legbelül érzek.

Bridge:

Maradj az,aki vagy,

Voltál és leszel,

A fontos dolgokat

Engedd csak közel.

Refrén:

Bármit is szeretne

Néhány jól öltözött,

Maradj mindig ember,

A farkasok között.

A jövőd megírnák

Zárt ajtók mögött,

De te maradj ember,

A farkasok között

Ez itt nem San Francisco,

Ami nekünk éppen így jó,

Büszke múlt, a magyarságunk,

S hitünk a mi ősi várunk.

Lerombolták volna százszor,

A szolgalélek sosem táncol,

A szabadságot Isten adta,

Ember nem veszi el soha.

Bridge:

Bárhol járok, egy érzés átölel.

Aki eladná, mondd mit érdemel?

Refrén:

Hazám, hazám, hazám,

A múlt, a jelen, s jövő,

Hazám, hazám, hazám,

Van bennem elég erő,

Ha kell, megvédjelek,

Mert máshol nem élhetek.

Hazám, hazám, hazám,

Nem vénít a múló idő,

Hazám, hazám, hazám,

Van bennünk elég erő,

Hogy megvédjünk,ha kell,

Aki Magyar, így felel.

Ha egy a célunk, egy a jelszó,

Lobogj, lobogj Magyar zászló,

S ez a szó mi lenne más,

Mondd ki velem...Összetartozás.

Van,ki legyint csak minderre,

Kész van rég a gonosz terve,

A válasz erre annyi lenne,

Húzzon innen nagyon messze.

Bridge:

Bárhol járok, egy érzés átölel.

Aki eladná, mondd mit érdemel?

Refrén:

Hazám, hazám, hazám,

A múlt, a jelen, s jövő,

Hazám, hazám, hazám,

Van bennem elég erő,

Ha kell, megvédjelek,

Mert máshol nem élhetek.

Hazám, hazám, hazám,

Nem vénít a múló idő,

Hazám, hazám, hazám,

Van bennünk elég erő,

Hogy megvédjünk,ha kell,

Aki Magyar, így felel.

Ha a lényeget nem vágod, képen vág az Élet,

Mások útját járod, s bár élsz,de mégis véged.

Zombimódba kapcsolsz, ez már elég durva,

Ha csettintenek, tapsolsz, jövőd sutba dobva.

Bridge:

Az, hogy én mért éljek,

Egy percig sem kérdés,

A szabadság olyan,

Mint tüdőnek a légzés.

Refrén:

De a lényeg ennél összetettebb százszor,

A patás lábú már megkísértett párszor,

Mégis maradtam,éppen az,ki voltam,

Csak,ha torkom szegik,akkor lennék szótlan.

Megkapod a jussod,

Mint egy férges almát,

Vagy ragadd meg álmod,

Mint bikának a szarvát,

Prüszköl, toporzékol,

Mégis tartsad egyre,

Mister Nagyon Gazdag,

Minket nem vág zsebre.

Bridge 2:

Kimondom én mindig,

Ami szívem nyomja,

A Hazugságok vára,

Dőljön végre romba.

Refrén:

De a lényeg ennél összetettebb százszor,

A patás lábú már megkísértett párszor,

Mégis maradtam,éppen az,ki voltam,

Csak,ha torkom szegig,akkor lennék szótlan.

Te döntsd el,hogy mennyit érek, s ne a bankszámla,

Míg szívem bírja, addig zenélek, más már nem pálya.

Messze még,hogy innen lelépjek, hosszú ez a földi próba,

Ha elbuknék, mert épp csak élek,az tiszta szégyen volna.

Bridge:

Hogyha te is így vagy ezzel,

Nekünk e bolygó nyerő egy hely.

Refrén:

A megalkuvás sosem jöhet szóba,

Mivel olyan,mint egy kövér csóka,

Még a végén a szívünkre rászállna,

De a Szabadság nem kihunyt gázlámpa...

HANEM UTAT MUTAT NEKÜNK.

Ha a Csend a nagyvilágot

Polipként fonja körbe,

Az nem csk egy balga álom,

hogy a mi zenénk legyőzze.

Ha az élet csak egy csendes ének,
Sosem lesz nyerő,

Van amit m ár én rég érzek,

Hogy mi vagyunk a hangerő.

Bridge:

Hogyha te is így vagy ezzel,

Nekünk e bolygó nyerő egy hely.

Refrén:

A megalkuvás sosem jöhet szóba,

Mivel olyan,mint egy kövér csóka,

Még a végén a szívünkre rászállna,

De a Szabadság nem kihunyt gázlámpa...

HANEM UTAT MUTAT NEKÜNK.