Nem kérek elnézést
A Nyolcadik
Van, ki teszi a dolgát,de csak ímmel-ámmal,
A másik csigaként halad, sosem száguld százzal.
A következő évek óta másokból él egyre,
S a negyediknek nincsen semmi terve.
Az ötödik szüntelen a jószerencsét várja,
De olyan is van, ki ászt rejt az ingujjába.
S a hetedik pedig mégis ki más lenne,
Mint aki az összeset simán vágja zsebre.
Bridge:
Minderre a válasz annyi volna,
Még vannak, akik nem állnak be a sorba.
Refrén:
Ha az ember már csak adathordozó,
Lassan elkopik, „az a valami jó.”
Mégis érzem,eljön majd a mi napunk,
Mert a Nyolcadik mi magunk vagyunk.
Ha kell,szembe megyünk a nagyvilággal,
Persze nem közhely pouffogtatással,
Arra tartunk, ahol nem a Pénz ül a trónra,
A világunk kapzsi mozgatórugója.
Letaszítjuk onnan,
S a lényeg mi más lenne,
Minket soha senki,
Nem vághat majd zsebre.
Bridge2:
Mert vannak,akik nem állnak a sorba,
Tarts velünk,ha szíved ezt súgja.
Refrén:
Ha az ember már csak adathordozó,
Lassan elkopik, „az a valami jó.”
Mégis érzem,eljön majd a mi napunk,
Mert a Nyolcadik mi magunk vagyunk.
Kalandpálya
Van még dolgod itt a Földön bőven,
Akár annyi,mint buborék a sörben,
Nincs gond ezzel,mert számodra az élet,
Kalandpálya és nem megoldandó képlet.
Bridge:
Van kinek csak szívás,
Van kinek kihívás,
Ez a hosszú földi lét.
Ne ismerd a tréfát,
Ha kell a sorsod írd át,
Mikor a jövőd már a tét,
Refrén:
Persze nem árt lazítani néha,
S pár pohár sör csak jót tehet velünk,
Ugye tudod, a hosszú élet titka,
Hogyha tényleg szabadon élhetünk.
S amíg szívünk nem egy kopott bringa,
Egész a csúcsig feltekerhetünk,
Persze jót tesz lazítani néha,
Hisz pár pohár sör nem árthat nekünk.
Van mikor a lassítás,
Olyan,mint a szégyen,
Most is látom a szemedben,
Téged nem tarthatnak féken.
Ha visszahúz a változás,
Hát maradj változatlan,
Miért lennél bárki más,
Mint egy tiszta hang a zajban.
Van még dolgod itt a Földön bőven,
Akár annyi,mint buborék a sörben,
Nincs gond ezzel,mert számodra az élet
Kalandpálya és nem megoldandó képlet.
Bridge:
Van kinek csak szívás,
Van kinek kihívás,
Ez a hosszú földi lét.
Ne ismerd a tréfát,
Ha kell a sorsod írd át,
Ha a jövőd már a tét,
Refrén:
Persze nem árt lazítani néha,
S pár pohár sör csak jót tehet velünk,
Ugye tudod, a hosszú élet titka,
Hogyha tényleg szabadon élhetünk.
S amíg szívünk nem egy kopott bringa,
Egész a csúcsig feltekerhetünk,
Persze jót tesz lazítani néha,
Hisz pár pohár sör nem árthat nekünk.
Benned él
Pár üres pohár a kocsma pulton ,néha csak ennyi kell,
S ha visszanézel a hosszú úton,egy érzés átölel.
Öröm és bánat, volt itt minden, de a lényeg egy lehet,
A veszteseknek táborában, sosem kaptál helyet.
Bridge:
Harcaidról elmesél
Mindent tetteid nyoma,
Bárhogy is volt, önmagad,
Nem árultad el soha.
Refrén:
Menj, csak menj tovább,
Messze még a cél,
Dúdold az Élet himnuszát,
S mért kéne jobb esély.
Menj, csak menj tovább,
S érezd mennyit ér,
Visz a szív és a láb,
Mert a harcos benned él.
A jövőt nem csak várod,
Hisz érte tenni kell,
A Balsors lesz,hogy rád ront,
Hát gyerünk, harcra fel.
Összegyűrnék legszebb álmod,
A Szél hadd sodorja el,
De azt mindig megtalálod,
Ki sohasem adja fel.
Bridge:
Harcaidról elmesél
Mindent tetteid nyoma,
Bárhogy is volt, önmagad,
Nem árultad el soha.
Refrén:
Menj, csak menj tovább,
Messze még a cél,
Dúdold az Élet himnuszát,
S mért kéne jobb esély.
Menj, csak menj tovább,
S érezd mennyit ér,
Visz a szív és a láb,
Mert a harcos benned él.
Kitéphetetlen
Ez a dalszöveg a 2021. január 1-jén közzétett adatok szerint 9 730 526 Magyar emberhez szól.
Meddig parancsolhat nekünk
Pár tucat pojáca?
Tiszta vizet öntsünk végre
Mindegyik „pohárba”.
A szabadság a Magyar Népnek
Nem egy papírfecni,
Amit hogyha összetépnek,
Ellehet már dobni.
Bridge:
Van,ki gyáva nyúl, s meglapul,
Ha sötét az ég alja,
A mi hangunkat válaszul,
Az egész világ hallja.
Refrén:
Ki eladná hazáját, mit érdemel?
A jövő majd válaszol.
Bárhogy is lesz, élnünk itt kell,
S azt már tudjuk mi jól,
Zúdulhat ránk tengernyi
Aljas, sötét erő,
A Szabadság a szívünkből,
Nem lesz kitéphető.
A Szabadság szent ereklye,
Mely mindenkinek jussa,
Ha eldobnánk szégyenszemre,
A nevünk Senki volna.
Hitünk élét nem csorbítja
A vén, múló Idő,
Mert az,ami éltet minket,
Úgy hívják, Őserő.
Bridge:
Van,ki gyáva nyúl, s meglapul,
Ha sötét az ég alja,
A mi hangunkat válaszul,
Az egész világ hallja.
Refrén:
Ki eladná hazáját, mit érdemel?
A jövő majd válaszol.
Bárhogy is lesz, élnünk itt kell,
S azt már tudjuk mi jól,
Zúdulhat ránk tengernyi
Aljas, sötét erő,
A Szabadság a szívünkből,
Nem lesz kitéphető.
Amikor az Élet
Amikor az Élet egy nagy folyó,
Ideje volna megtanulni úszni,
Mert ha évek óta fuldokolsz,
Egy tündér nem fog partra húzni.
S ha embercápák körbevesznek,
Meg, már nem úszhatod,
Na persze ők nem megesznek,
De ezt te is jól tudod.
Bridge:
Felfalják a jövődet,
Ha csak lebegsz a vízen,
De hogyha úszni kezdesz,
Máris leszünk ketten.
Refrén:
Mondanám, szép az élet,
Hát érezd magad jól,
De ez a dal ámításról
Még v életlen sem szól.
Van,mikor nincs válaszút
A helyzet olyan durva,
S nem marad más esély,
Csak árral szemben úszva.
Tudom ez egy furcsa folyó,
Ha cápáék élnek benne,
S ez az egész úgy volna jó,
Ha mind ebihal lenne.
De az élet,mint köztudott,
Nem kívánság műsor,
Így hát mikor úszni kéne,
Mért csak kapálódzol?
Bridge:
Felfalják a jövődet,
Ha csak lebegsz a vízen,
De hogyha úszni kezdesz,
Máris leszünk ketten.
Refrén:
Mondanám, szép az élet,
Hát érezd magad jól,
De ez a dal ámításról
Még v életlen sem szól.
Van,mikor nincs válaszút
A helyzet olyan durva,
S nem marad más esély,
Csak árral szemben úszva.