Galamblog

Vallás
marti•  2013. december 2. 19:05

Mondd, mi a szeretet ?



Könnyű szeretni azt, ki kedves,
szelíd, jóságos és figyelmes,
ki mindig csak ad, de sose kér,
Ó, mennyire szeretjük mindezért.
De azt szeretni, aki durva,
szava sértő arca mogorva,
tudod, hogy tüskés, mégis szereted,
Na látod, ez a szeretet.

Könnyű szeretni a jó barátot,
élvezni vidám társaságot.
De a szenvedőt, ha szánja szíved.
Ha éhezőnek nyújtasz kenyeret.
A tétovának adsz egy jó tanácsot.
Vigasztalod a sírót, hogyha látod.
Letörlöd a fájó könnyeket.
Na látod, ez a szeretet.

Aki becéz vagy lágyan simogat.
hogy tudjuk szeretni azokat.
De szeretni a mindig lázadót,
a hitetlent vagy a támadót,
a közönyöst, a bűnöst, szennyest.
Ilyenek vagyunk, s az Isten így szeret,
irgalma megnyitotta az eget.
Na látod, ez a szeretet.

(ismeretlen - egy lelkész ajándéka)

marti•  2013. október 27. 17:20

SZÍVFÁJDALMAK

Már jó ideje, egymás után érnek különböző fájdalmak.Mindegyik a lelkemet tépi szét, s mégis másokkal szemben egyre megértőbb, és alázatosabb vagyok.

Minden szenvedés által tisztábban látok, és közelebb érzem magam az én megváltó Istenemhez.

Látom, hogy az ember tragédiája ott rejlik a mélyben a felszín alatt , és a probléma a gyökérben van.  Látom hogy embernek lenni nem könnyü feladat.

Mindezek ellenére, most is kimerem jelenteni bátran : Isten nem ejt hibát sohasem !


http://www.youtube.com/watch?v=AOKuUgiY4eo


marti•  2013. július 19. 17:13

Sok minden...

Néha úgy érzem, elviselhetetlen ami körülöttem történik, néha elmenekülnék, olyan jó lenne már pihenni.....10 évet töltöttem el úgy, hogy belső, vagyis lelki életet éltem. Sok mindent megtanultam, megfigyeltem, tapasztaltam. Megtanultam türelmesen és csendesen élni, aztán új fejezet kezdődött az életemben.

Nagy betűs szerelem, erős érzelmi fellángolás, dolgok és események felgyorsulása, majd elkezdődött a próbák, harcok hada.

Nehéz út van mögöttem ismét, és Isten átsegített mindenen.

Most ülők, kezemet összekulcsolom, és eszembe jutott egy videó, ami számomra örökké aktuális.


http://www.youtube.com/watch?v=AOKuUgiY4eo

marti•  2012. október 21. 14:27

A Tölgyfa

Egy szép napfényes délután le ültem egy a tölgyfa alá, és csendben gondolkodtam az élet dolgain.Megfordultam lassan, és tenyeremmel végig simítottam vaskos, erős kérgét.

Érdes, durva tapintása volt, fiatal, ereje teljében lévő ez a tölgyfa, és mennyi mindenről árúlkodik nekem.

Amikor ültették, még nagyon kicsi volt, és törékeny, ha erősen fújt a szél, nagyon félt, mert nem volt mibe kapaszkodnia, nem volt mellé helyezve támaszték, és viharos éjszakákon, ide- oda hányatta az erős szélfúvás. Amikor esett az eső, az sem volt számára egyforma élmény, mert a tavaszi friss zápor kifejezetten jól esett neki, és meegduzzadtak tőle a rügyei.

Azután, amikor a forró nyári levegő tikasztotta, és esedezett szomj oltó vízért, annyira bodog volt, ha megérkezett a nyári zápor!

Ilyenkor kacagott, és vidáman dudolászott, szinte felüdült. De ősz végén, a tél közeledtével kellemetlen lett az eső, mert hideg volt.  Azt mesélte az erős tölgy, hogy már nem emlékszik minden pillanatra, hogyan nőtt meg, hogy lett edzett, és kemény, de azt határozottan tudja, hogy már születésétől fogva folyton arra gondolt, neki feladata van, szolgálnia kell a teremtett világot. Tudta azt is, hogy nagyon sok erőt kell gyűjtenie, mert ahhoz, hogy elérje azt a magasságot, és szélességet, amit célként maga elé tűzött,  azt mindenképpen, és minden áron el akarta érni.

Azt gondolta magában a tölgy, hogy mindent elkövet annak érdekében, hogy elvégezze a feladatát.

Semmi sem volt számára olyan fontos, mint az, amit egy csendes éjszakán elmesélt neki a Teremtő.

Ugyanis, az történt, hogy  egy éjszaka, amikor épp aludni tért a tölgy, és már elkezdtek repkedni körülötte az éjszakai pillangók, úgy érezte, valaki megállt előtte, és olyan édes melegség áradt belőle. Fényben úszott az erdőnek az a része, ahol a tölgy állt, olyan világosság volt, mintha nappal lett volna. Hírtelen felnézett az égre, és meglepetten látta, hogy csillagok ragyognak a horizonton.

- Úgy látszik, mégis éjszaka van,- gondolta magában a tölgy,-. de akkor honnan jön ez a fény, és ez az édes, jól eső melegség ? Hasonlít a nap melegéhez, de mégis több, sokkal több mint a nap ereje, mert szeretet sugárzik belőle.

Mivel választ nem kapott kérdésére, behunyta a szemeit, és arra gondolt, hogy szeretné még nagyon sokáig élvezni ezt a szeretet, és fényt, ami felé sugárzott. Egyszer aztán, megszólította egy hang. - Köszöntelek téged, kedves tölgyfa! Nagyon szépen gyarapodsz, szépen fejlődsz, igazán sudár a termeted, és a lombkoronád egyszerűen csodálatos!


Nagyon meglepődött a tölgy ezen a köszöntésen, körül nézett, és kíváncsian fürkészte ki lehet az, aki őt ilyen szépen, és kedvesen  köszöntötte ?  


- Én vagyok a te Teremtőd, én alkottalak, és mielőtt kikeltél volna a magból már előre elterveztem, hogy milyen leszel.

Azért tettem ezt veled, mert nagyon szeretlek, és örömöm telik benned. Életed belőlem van, és én gondoskodom rólad minden napon. Tudod, amikor erősen fújt a szél, és vihar támadt, én akkor is melletted voltam, de te nem láttál engem, mert nagy volt a félelmed, és ez homályossá tette a látásod, pedig megüzentem a széllel, hogy súgja a füledbe , még gyenge derekadat azért hajlongatja, mert meg kell edződnie, meg kell erősödnie.  De te nem hallottad meg a szél mit suttogott a füledbe, mert hangosabb volt a benned lévő félelem hangja, életed elvesztése miatt. 


Mély csend ereszkedett le az erdőre ekkor.. A fiatal tölgyfa csak hallgatott, és sokáig meg sem tudott szólalni. Úgy érezte mondania kellene valamit ezekre a drága szavakra, de szó nem jött ki a száján. Megrendült lelkében, mert ekkora szeretetet még senkitől sem tapasztalt, egész eddigi életében azt gondolta, mindenben egyedül van, nem számíthat senkire. Mégis lelke mélyén érezte, hogy bár nem lát maga körül senkit, még sincs sosem egyedül, mert valaki figyeli őt. Nem tudta ki lehet az, mert szemeivel nem látott senkit, csak a jelenlétét érezte szünet nélkül. Most, hogy már tudta, hogy Teremtője volt az, aki mellette állt, és vigyázott rá, biztosított számára mindent ami a fejlődéséhez szükséges volt, úgy érezte hála tör fel a lelkéből mind magasabbra.


- Teremtőm, nagyon meglepett látogatásod, és kedves szavaid,  és bár én nem is tudtam létezésedről, Te mégis el látogattál hozzám, és szerettél előbb, mint ahogy én ezt tudtam volna. Engedd meg kérlek hogy megköszönjem ezt neked.

Szeretném, ha megsímogatnál, hogy érezhessem kezeid melegségét.


A Teremtő hozzá lépett, és kezeivel lágyan simogatni kezdte a fiatal tölgyfa kérgét.

Azt kívánta fiatal tölgyfa, bár csak sosem ért volna véget ez a pillanat. A Teremtő csak mosolygott, és bólintott. Tudta jól, mit érez a tölgyfa. 


- Gyermekem, nemsokára el kell hagynom ezt a helyet, - mondta a Teremtő. - De mielőtt elmegyek innen, szeretném ha tudnád, nagyon értékes vagy, és büszke vagyok rád, hogy minden megpróbáltatás ellenére kitartó voltál, és fejlődni, erősödni akartál, hogy elérd az érettséget, és az emberek szolgálatába állhass. Mert belőled készül majd a díszes padló, belőled árad majd a hideg téli éjszakákon a melegség amikor a tűzzel egyesülsz, és nem utolsó sorban madaraknak ad majd szállást, és lakhelyet gyönyörű lombkoronád. Amikor pedig gyermekeid születnek, a kis makkok emlékeztetni fognak arra, hogy az élet nem áll meg, minden körbe forog, és ami némelyik teremtménynek az elmúlást jelenti, az egy másik teremtménynek az életet. Ne feledd hát, kedves tölgyem, életed szolgálat mindenki felé, akivel kapcsolatba kerülsz.


Azóta a fiatal tölgyfa minden éjjel arról álmodik, hogy a Teremtő eljön hozzá, és meleg tenyerével lágyan símogatja kérgeit, és ilyenkor mindig nagyon boldog. Minden erejével azon van, hogy gyarapodjon, erősödjön, hogy minél több élőlény nyerhessen belőle , és általa áldást Istentől.

marti•  2012. augusztus 22. 20:42

Ősi Ír áldások



Ősi ír áldás

Áldott legyen a Fény, mely rád világít és mely benned van.
Az áldott napfény sugározzon be téged
és melegítse fel szívedet, míg úgy nem lobog, mint kandallók tüze.
Így minden idegen melegedni jöhet hozzád és minden barátod is.
Sugározzék szemedből a fény, mint ablakba állított gyertya fénye,
mely a viharban vándorlókat hívogatja.
Áldott legyen a rád hulló lágy eső.
Hulljanak lelkedre a cseppek és csalogassák
a virágokat, hogy illatukkal megteljék a levegő.
De áldott legyen a nagy vihar és rázza meg lelkedet,
hogy fényesre és tisztára mossa és sok kis tavacskát
hagyjon hátra, amiben megcsillan az ég kékje
és időnként egy csillag is.
Legyen áldott a Föld, az egész földkerekség,
hogy mindenütt kedvesen fogadjon
bármerre is vezessen utad.
Legyen puha a föld, mikor terhétől fáradtan lepihensz,
és legyen könnyű, amikor majd kinn fekszel alatta.
Olyan könnyen terüljön el fölötted,
hogy lelked kiröppenhessen fölfelé
és elérje útja végén
az Istent!


__________


ősi ír áldás

Azt kívánom, hogy bátran nézz szembe
életed feladataival és a próbákkal,
amelyeknek kitesz.

Amikor pedig súlyosnak érzed keresztedet
és a csúcsot meredeknek, ahova az út vezet,
pontosan akkor növekedjen meg benned
a remény és a bizalom.

Ilyenkor jussanak eszedbe azok az évek,
amikor melletted volt Isten kegyelme és öröme,
és volt igaz barát, aki reményt adott.

A múlt erőt ad arra, hogy kivárjad a vihar elmúltát
és a felhők elvonulását. Így lesz elég erő és idő,
hogy a magad hegycsúcsára feljuthass.

Barátodban az Isten Fia mosolyog rád!

Maradjon meg benned ez a biztos tudás mindörökre,
s akkor megtalálsz mindent,
amire vágyódsz, és ami boldoggá tesz.


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom