Galamblog

Mikor este mellém fekszel,
fáradt, hévtől égő testtel,
érzem édes illatát a vágynak.

Borzong bensőm, ölel karod,
el nem engedlek ha  akarod,
ajkad nedves csókja édes.

Éhes lelkem kívánja te lényed,
szomjazom, megöntöz szenvedélyed,
eggyé válunk örökkön - örökre.

Testem- lelkem érintésed várja,
megrezzenek, buzog a kívánás árja,
halkan felnyög bennem a kéj.

Enyém vagy teljesen, összeforrt vérünk,
maradunk egymásé míg csak élünk,
fenn a mennyben is csak veled.

Teljesen, csak benned vagyok boldog,
mellém sodort Istentől rendelt sorsod,
amíg élek, melletted maradok.

Azon tűnödöm, mi kényszerit valakit arra, hogy folyton a múltban éljen ?Van egy nő, aki egyszerüen nem tudja elfogadni azt hogy vége az előző házasságának. Mai napig is megtesz mindent annak érdekében, hogy exférje jelenlegi házasságát figyelemmel kövesse, és kapcsolatban akar maradni vele minden áron. Előadja hogy ő nem akar közéjük állni, csak szeretne harmadikként részt venni az életükben, mint barát. Hát ki veszi be ezt a maszlagot ? Ez a nő a múltban él, és nem tudja megbocsátani magának, hogy elengedett egy nagyszerü férfit az életéből, és azóta sem talál hozzá hasonlót, pedig ebben reménykedett.

Könnyű szeretni azt, ki kedves,
szelíd, jóságos és figyelmes,
ki mindig csak ad, de sose kér,
Ó, mennyire szeretjük mindezért.
De azt szeretni, aki durva,
szava sértő arca mogorva,
tudod, hogy tüskés, mégis szereted,
Na látod, ez a szeretet.

Könnyű szeretni a jó barátot,
élvezni vidám társaságot.
De a szenvedőt, ha szánja szíved.
Ha éhezőnek nyújtasz kenyeret.
A tétovának adsz egy jó tanácsot.
Vigasztalod a sírót, hogyha látod.
Letörlöd a fájó könnyeket.
Na látod, ez a szeretet.

Aki becéz vagy lágyan simogat.
hogy tudjuk szeretni azokat.
De szeretni a mindig lázadót,
a hitetlent vagy a támadót,
a közönyöst, a bűnöst, szennyest.
Ilyenek vagyunk, s az Isten így szeret,
irgalma megnyitotta az eget.
Na látod, ez a szeretet.

(ismeretlen - egy lelkész ajándéka)

Mindig a mélyből meríts, a felszín csak játszik,

csak a lényeget tekintsd, ne azt ami látszik.

Erősben a védtelent, tölgyben az esendőt,

kicsiben a végtelent, percben a jövendőt.

/ Koncsol László /

Magányos éveimben megtanított Isten arra, hogy befelé figyeljek, hogy értékeljem a csendet.

Mára már az életem hangosabb, eseménydúsabb, de a magányban és a csendben tanult értékek örökre megmaradnak nekem.

Miért választottam ezt az idézetet bejegyzésem mottójának ? Azért mert szeretném most írásban is kifejezni mit jelentenek számomra ezek a sorok.

Egy csodálatosnak teremtett világban élünk. Az, hogy ki milyennek látja ezt a világot, az tulajdonképpen ha jól bele gondolunk saját nézőpontunknak, saját életvitelünknek a kivetítése azokban a szavakban amiket kifejezésre juttatunk róla. Nézzük csak : Milyennek látja a világot egy 80 éves ember ? Milyennek látja a világot egy 20 éves ember ? Mit érez az a vad állat, amelyik amikor kimegy a gyér legelőre, vagy az éjszakai vadász területére, és semmit sem talál ? Milyennek látja a világot a hajléktalan aki a hidegben kinn alszik a padon, vagy egy aluljáróban, és milyennek látja a világot a Kanári szigeteken éppen nászúton lévő házaspár ?

Minden nézőpont kérdése. Azt hiszem már sok mindent megértettem ezzel kapcsolatban, de van még mit fejlődnöm.

Mit akart a költő ezzel a pár sorral kifejezni ? Had elemezzem ki e szavakat jelentésük szerint.

Mindig: - mindenkor, minden körülmények között, mindenhol, mindenben.

a mélyből : - alulról, a mélység színéről, onnan ahová nem lát be más, csak aki egészen odáig megy ahol az a dolog van.

meríts : szedd ki , töltsd bele valamibe és nézd meg.

felszín :- ami fenn van, amit látni lehet.

csak játszik :- nem valóságos, mese szerű, elképzelt.

csak a lényeget tekintsd :- ami fontos, amiből kiindul.

ne azt ami látszik :- a látszat csal, láss a dolgok mögé.

Erősben a védtelent :- miért akarnak sokan erősnek látszani, mit akarnak vajon ezzel leplezni ?

tölgyben az esendőt :- akármilyen kemény is a tölgyfa a vihar gyökerestől kitépheti.

kicsiben a végtelent :- kis dolgokból nőnek ki néha a nagy csodák.

percben a jövendőt :-  egy perc eseménye is elég ahhoz, hogy tudjunk  maradandó, hosszú időre szóló örökséget hagyni.

Ennyi mindent rejt ez a pár sor, mégis milyen könnyen ítélkeznek emberek ember társaik felett.

Elítélik, megítélik, ítéletet mondanak felette, pálcát törnek a feje felett.

Koncsol László tudta miért pont így fogalmazta meg ezt a verset, tudta hogy megérteni, elfogadni, szeretni, ÉRDEMES !  Mert amit vet az ember, azt aratja le !

Már jó ideje, egymás után érnek különböző fájdalmak.Mindegyik a lelkemet tépi szét, s mégis másokkal szemben egyre megértőbb, és alázatosabb vagyok.