Galamblog

Mikor este mellém fekszel,
fáradt, hévtől égő testtel,
érzem édes illatát a vágynak.

Borzong bensőm, ölel karod,
el nem engedlek ha  akarod,
ajkad nedves csókja édes.

Éhes lelkem kívánja te lényed,
szomjazom, megöntöz szenvedélyed,
eggyé válunk örökkön - örökre.

Testem- lelkem érintésed várja,
megrezzenek, buzog a kívánás árja,
halkan felnyög bennem a kéj.

Enyém vagy teljesen, összeforrt vérünk,
maradunk egymásé míg csak élünk,
fenn a mennyben is csak veled.

Teljesen, csak benned vagyok boldog,
mellém sodort Istentől rendelt sorsod,
amíg élek, melletted maradok.

Repülnék hozzád, mint süvítő szél
Orkánként tépném hozzád szívem
Végtelennek tűnik az idő, a lét
Szívem, csak szívedben pihen

Elválaszt a távolság, a remény is -
Elhalványul, de nem adom fel!
Mert élni akar a vágy, lüktető dallama
Fülemben nem halkul el.

Kitépném szívem, hogy ne sóvárogjon
Viharként tomboló lelkem megszaggatnám
Többé reád vadul ne vágyjon
Utánad testem, ne kiáltson!

De mit tehetnék, mi állíthatná meg
A bennem élő akaratot, szív-dallamot?
Örökké egyet énekel, egyet zakatol
Akarlak őrjítőn, akarlak nagyon!

Megadással borulok le, tudhatom-e
Mit tervezett, ki mindenek felett áll?
Kezében van, a jövő, s a jelen
Elrejt szem elől, mit tudni nem lehet!

Az igazi

Egy éjszaka

Fátylat borított a holdra az éj
Álmodsz, s álmod édesen mély
Gazdag pompában, színes képek
Álmaidban valóságosan élnek

Pillád néha megrebben, megmoccan
Ahogy álmaidban élsz egyre jobban
Fantáziád fonala gördül és száll
Mint az éjben az álom madár

Aludj, Édesem, álmodd mit vágysz
Álmodd, hogy játszol az élet színpadán
Felveszed az álarcod, és lehetsz bármi
Lehetsz győztes vitéz és délceg királyfi

Lehetsz bátor hős és erős katona
Lehetsz küzdő harcos és Isten ostora
És ha felébredsz, játssz majd tovább
Hogy az álmod ne legyen délibáb

Ne kergesd el álmod, élj benne még!
Tedd élővé, mit elképzeltél rég
Álmaid akkor valóra válhatnak
Ha hittel utat nyitsz vágyadnak

Szerelem