mamuszka37 blogja

Személyes
mamuszka37•  2019. január 12. 19:12

A csend hangjai

 

 

Csenget a csend - és üres,

nyugtatja fáradt lelkemet.

Álmodik a fájdalom,

sós cseppekkel áztatom.

 

Szememből a könny szivárog,

mély ráncokkal teli árok,

szenvedés véste és bánat,

átok verte már anyámat.

 

Zaj zavarja meg a csendet,

Merengésből ébredezek,

nem nyalogatom sebemet,

idők múltával beheged,

csak a szívem marad üres.

mamuszka37•  2019. január 2. 12:34

Újévi fogadalom

 

Jöttem, mentem, tettem, vettem

egész életemben.

Elégedetlenül.

Jó akartam lenni,

mindenkinek megfelelni.

Bárhogy igyekeztem, nem mindig sikerült.

A kudarcot nehezen viseltem,

a sikernek nem örültem,

ez volt természetes!

Ma már tudom, kényszerképzet,

természerellenes.

Újév napján megfogadtam,

megváltozom,

görcsölve nem kapaszkodom,

Változtatok helyzetemen,

a kötelet elengedem.

Hosszú szabadságra megyek,

vissza talán nem is jövök...

Kipihenem ott majd magamat,

itt hagyom a gondolatot, gondokat,

Ha nem tudok megfelelni,

nem leszek izgatott.

mamuszka37•  2019. január 1. 16:33

Tükörben

Tükörben

Tükrömben emlékek,

múltamat látom, ha belenézek.

Homokdombon álló ház,

benne szegénység tanyáz.

Fűtetlen szobák, kopott bútorok,

mosolytalan, ráncos arcok.

Hernyók lepte akácfák,

örökké ugató kutyák, bolhás macskák.

Játék nélküli magány,

egyetlen öröm az olvasás.

Nem választottam barátokat,

de többen engem választottak,

látom még elmosódó arcukat,

sok csalódást okoztak,

árulók voltak.

Boldogok a diákévek,

csodás olvasmányélmények.

Szinte gyermekként az első szerelem,

rövid boldogság, elveszítettem.

Kárpótolnak gyermekeim,

fényképeik értékeim.


mamuszka37•  2018. december 7. 17:21

Becsukott szemmel

Becsukott szemel

magamba nézek,

élvezetem csak képzelet,

emlékeim események,

fakuló arcú, távoli emberek.

 

Gondok fészkelnek agyamban,

fájdalmamat magamba fojtom,

panaszkodni nem merek.

Ráncos arcom nem mosolyog,

fülemben hallgatnak a hangok,

sötét hajam fehéredik,

dús erdeje gyérül.

 

Az est meleg kenyeréből

sok szeletet szeltem,

morzsáit az évek során ettem.

Madárkáim mind elszálltak,

visszanéztek, meg-megálltak,

végleg elrepültek,

csillogó szem, mosolygó arc küldte

vissza álmaimba őket.

mamuszka37•  2018. december 1. 17:19

Mikulásnapi emlékem gyerekkoromból

 

Óvodás voltam, hittem a Mikulásban, aki piros kabátban, piros süvegben és bundás csizmában jár. Kíséretében angyalka osztja az ajándékot a jó gyerekeknek,  a rosszalkodóknak pedig a kis ördög virgácsot ad.

Vártam hát én is a télapót, akiről az óvodában hallottam. Magányos gyerek voltam, nem volt testvérem sem barátaim. Komor, szigorú felnőttek között éltem. Édesapám korábban meghalt, anyám szomorú, nagyanyám szigorú, mosolytalan öregasszony, és velünk élt még anyám legfiatalabb húga, aki éppen férjhez menni készült. Vőlegénye kedves, humort kedvelő, jóképű fiatalember, kedvelte a gyerekeket. Én is kedveltem őt, mert megnevettetett és néha édességet is kaptam tőle.

Talán négyéves lehettem, amikor ez a nevezetes Mikulásnap örökre elvette a kedvemet a télapóvárástól. Feri bátyám – ő volt a vőlegény –

beöltözött megfelelő Mikulás öltözékbe és megjelent este nálunk. Magához szólított és elváltoztatott hangon kérdezte tőlem:

-      Tudsz-e imádkozni te kislány?

-      Tudok, dadogtam

-      Hát halljam azt az imát! – förmedt rám szigorúan.

Ijedtemben énekelni kezdtem egy akkor gyakran hallott dalocskát: „Három bokor saláta, kisangyalom, három kislány kapálta, kisangyalom…” A felnőttekből elemi erővel kitört a nevetés ennek hallatán.  A piros zacskóban elrejtett ajándékot mégis megkaptam. Remegő kézzel kibogoztam a díszes, aranyszalagot és kiemeltem a zacskó tartalmát. Egy fémlemezből készült tüzet hányó ördögfiókát tartottam a kezemben. A Mikulás Feri bátyám megnyomott rajta egy gombot, ekkor kezdte ontani a tüzes szikrákat. Most féltem igazán, ijedtemben bepisiltem. Sírni kezdtem és eldobtam az ördögöt. A felnőttek megsajnáltak, de a Mikulás csak nevetett és azt mondta nekem:

-      Úgy látom, nem voltál elég jó, ezért kaptad a tüzes ördögöt, hogy figyelmeztessen.

Bemenekültem a szobába és nem érdekelt a csoki sem, ami még a zacskóban volt. Később megtudtam, hogy a mikulás valójában Feri bátyám, aki kedveskedni akart nekem a tüzet hányó figurával, és jó mókának tartotta az általa választott ajándékot.

Még ebben az évben, karácsonyra anyámtól egy alvós babát kaptam ajándékba – amit akkori tudatom szerint – a Jézuska küldött. Szép ruhát viselt, hajas baba volt, örültem neki. Feri bátyám akkor is nálunk töltötte az ünnepi estét és kérte, mutassam meg neki a babát. Noha már nem szerettem úgy, mint korábban, átnyújtottam neki. Ő pedig fogott egy ollót és a baba fejét szétnyitotta, hogy megnézze, hogyan mozog a szeme. Többé nem lehetett ezt helyre hozni, így nem is játszottam vele.

Később feleségül vette Erzsi nénémet és születtek gyermekeik. Nem tudom, hogyan nevelte őket, de a család nem hullott szét, csak a szülők halála után, de akkor nagyon. A két lány látni sem akarja egymást, de a rokonokat sem. A szeretet hiányzott náluk, és ez meghatározta életüket.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom