mamuszka37 blogja

Személyes
mamuszka37•  2019. február 22. 18:14

Miért fogynak el olvasóim?

egyrekevesebben olvasnak, ez elszomorít, mikor látom a csökkenő számot.Betegvagyok, ha nem olvassák, magamnak nem írok ide, csak egy kis papírfecnire, majd összegyűröm és eldobom.


Rosszabbak a veseim,mint az olyan kedvelteké, akiket több százan figyelnek?

Köszönöm azoknak, akik eddig megtiszteltek figyelmükkel.

mamuszka37•  2019. február 10. 19:03

Görgesd a követ!

Állok magas hegy tövében,

elszédülök amint nézem.

Egy nagy kővel kell felérnem.

Görgetem a nehéz követ,

Szüszifosz parancsot követ.

Megállnék, de nem tehetem,

ha a követ elengedem,

visszagurul, le a földre,

görgetnem kell mindörökre.

Lábam fárad, nem lépeget,

megáll helyben, mint a cövek.

Három hajcsár jön mögöttem,

ostorcsapásra hörögtem,

de a követ tovább hajtom,

ez lesz az utolsó harcom.

Verejtékem bőven csorog,

de a tetőre feljutok.

Ráülök a durva kőre,

de az megindul előre,

legurul a hegy tövébe.

Sorsom átka beteljesül,

lábam sajog, fejem szédül,

kő kövön nem marad végül.

Jómagam is kővé válok,

így teljesült be az átok.

Görgessétek követeket,

szüszifoszok ne legyetek!


mamuszka37•  2019. február 6. 12:42

Elhagytál

Magány

 

Elhagytál, mint karaván

a Szaharát,

mint langy eső a felhők

otthonát

mint a gyermek már megunt

játékát.

Forró szél kavarja a

homokot,

hűvös eső veri az

ablakot.

Tél van és nélküled kell

játszanom,

könnyek nem segítenek

magányomon

Szétváltak már az utak

elhagytál,

rád emlékeztet vágyam,

vissza vár.játékát.

Forró szél kavarja a

homokot,

hűvös eső veri az

ablakot.

Tél van és nélküled kell

játszanom,

könnyek nem segítenek

magányomon

Szétváltak már az utak

elhagytál,

rád emlékeztet vágyam,

vissza vár.

mamuszka37•  2019. február 2. 20:50

Madárkáim elszálltak

Becsukott szemel

magamba nézek,

élvezetem csak képzelet,

emlékeim események,

fakuló arcú, távoli emberek.

 

Gondok fészkelnek agyamban,

fájdalmamat magamba fojtom,

panaszkodni nem merek.

Ráncos arcom nem mosolyog,

fülemben hallgatnak a hangok,

sötét hajam fehéredik,

dús erdeje gyérül.

 

Az est meleg kenyeréből

sok szeletet szeltem,

morzsáit az évek során ettem.

Madárkáim mind elszálltak,

visszanéztek, meg-megálltak,

végleg elrepültek,

csillogó szem, mosolygó arc küldte

vissza álmaimba őket.

mamuszka37•  2019. január 12. 19:12

A csend hangjai

 

 

Csenget a csend - és üres,

nyugtatja fáradt lelkemet.

Álmodik a fájdalom,

sós cseppekkel áztatom.

 

Szememből a könny szivárog,

mély ráncokkal teli árok,

szenvedés véste és bánat,

átok verte már anyámat.

 

Zaj zavarja meg a csendet,

Merengésből ébredezek,

nem nyalogatom sebemet,

idők múltával beheged,

csak a szívem marad üres.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom