mamuszka37 blogja

Vélemény
mamuszka37•  2021. június 19. 16:47

Papucsférj dala


Drága arám a frászt hozta rám.

Nagy árat fizettem érte,

hogy feleségem lett végre.

A mézesheteink után

magunkhoz vettük az anyját,

ő uralta a konyhát.

Diétás étkeket főzött,

hiába kértem mást

mindig ő győzött.

Jelenlétével megtelt a lakás,

eszembe jutott, lehetne más.

Késő este mentem csak haza,

mikor már aludt a banya.

Feleségem is kimaradozott,

már ő sem bírta az erőszakot.

Szerelmünk egyre csak fogyott,

nejem is váláson gondolkodott.

Összeesküvést szőttünk,

anyósomtól, hogy megmeneküljünk.

Főztjét fitymáltuk folyton,

csak hadd dohogjon!

Sértetten elvonult, a baj elmúlt.

Most anyja helyett arám az úr. 

A frászt hozza rám nap-nap után.

Csupán bojt vagyok én

az ő papucsán.


mamuszka37•  2021. június 18. 17:47

A másság problémája

 


Sokan azt tartják, hogy a világon minden embernek él valahol egy hasonmása, noha nem ikertestvére és talán soha nem is látja. Mégis minden ember – még az egypetéjű ikrek is – különböznek valamelyest – vagyis: mások. A különbözés csak akkor okoz gondot, ha külsőleg látványos eltérés látszik bőre színében, arcának formájában, de lehet gyűlölet forrása a más meggyőződés, vallás, kulturális különbözés is.

Vajon mi ennek a magyarázata? A másság ártalmas-e, ha csoportot jelent? Miért akarunk egyformák lenni és nem elfogadni, aki nem tartozik - mássága miatt – közénk? Sokféle magyarázat létezik, de egyik sem egyértelműen hangzik, nem elfogadható válasz erre a háborúkat, népirtásokat szervező csoportviselkedésre. A csoportok magukat meghatározzák,

szabályokat alkotnak a csoporthoz tartozás ismérvéül. Magukat felsőbb rendűnek tartják, és

kiközösítik, megalázzák a kívülállókat. A mindig kisebbségben levő „mások” vagy integrálódnak, vagy eltűnnek a történelem süllyesztőjében, illetve maradékaik – ha ragaszkodnak identitásukhoz – vállalják az örökös hátrányos megkülönböztetést és a vele járó utálatot, gyűlöletet. A magukat felsőbbrendűnek tartó nagyobb csoport világuralomra tör, és céljának megfelelő hazug jelszavakkal kívánatos perspektívát ígér a vele tartó –megtéveszthető – tömegeknek. Így jönnek létre a belső ellentétektől feszülő, óriásbirodalmak, melyek egy idő után szétrobbannak.

Nyelvileg is megfogalmazódik ez az uniót teremteni kívánó törekvés a bölcsnek tartott „arany mondásokban”. A Bibliában „egy akol – egy pásztor” a kívánatos nagy egység. Az ókori görög, római kultúrákban „hasonló a hasonlónak örül”, és csupán a művészetekre vonatkoztatható a „másság, a variáció gyönyörködtet.” – gondolata. Lehet, sőt kell közösen imádkozni, közös vezért követni, azonos urat együtt szolgálni, de a művészi alkotást nem szabad másolni, mert az unalmas lenne, elnyomná a tehetséget, a zsenialitást, melynek lényege éppen a szellemi eredetiség. A tömegkultúra, az elgépiesedés szükségszerűen színvonalvesztéssel jár. A korábbi kultúrák így válnak klasszikussá, mintává, követendővé.

A másságnak mégis meg kell maradnia, mert a társadalom lételeme a harc, ehhez ellenségképre van szükség, és ezt a mindenkori másokban meg is találja. Az identitásról nem mondanak le az eredetileg elkülönülő csoportok, és ez határozza meg a történelem és a társadalmak alakulását. A biológiai alapon megjelenő másság is alkalmas üldözendő idollá válni. A fajelmélet éppen ezen alapul, noha megjegyzendő, hogy az emberiség egésze nevezhető fajnak, és ezen belül vannak fajták – bőrük színe és egyéb testi jellegzetességeik szerint- és ez nem változtatható. Ennek ellenére mindenkor előfordulnak fajtabeli keveredések, és kialakul félvér csoport, akik sem egyik, sem másik fajtához nem tartozónak nem érzik magukat, mert ezt éreztetik velük. /fél-néger, fél-indián, fél-zsidó, stb/

Kívánatos lenne persze a kultúrák színes palettájának megőrzése a társadalmi béke és egyenjogúság jegyében, de a múlt és a jelen történelme azt igazolja, hogy ez soha nem következik be, mert „a farkas nem legel együtt a báránnyal”, - sokkal inkább igazolódik az a megállapítás, hogy „Ember az embernek farkasa” – hiszen valójában hatalmi és gazdasági harc alakítja a mindenkori viszonyokat. E tekintetben talán elmondhatnánk azt is, hogy az állatvilágban „emberibb” világ van jelen.


mamuszka37•  2021. június 16. 17:19

Kétarcú világ

Hosszú éveken át

épült a büszke vár.

Tornyán zászlót lenget a szél,

győztes harcok emlékeként.

Kétarcú Janusz magas oszlopon,

múltba, jövőbe lát, oson

tekintete jobbra, balra,

keletre, nyugatra gonosz harcra.

Gyülölködő népek ellenségek,

terroristák, feszültségek.

A vár az emberi világ,

önző célja a hatalomtartás,

eszköze válogatás nélkül rombolás,

zsarnokság, megaláztatás.

Szabadságharcnak nevezik,

de a szabadságot elveszik.

A dicsőségnek vége lesz,

összeomlik a vár,

zászlóját belepi a sár.

Hol jobbra nézünk, hol meg balra,

létünk így jut majd kudarcra.


mamuszka37•  2021. június 4. 18:26

Művészet

Legszebbek

a meg nem festett képek,

A csend hangjai

hallatják

a legdallamosabb zenéket.

És a versed, - mondd - mire való?

Olvasni jó,

vagy inkább írni jó?

Ha csak gondolatban alkotod meg,

a bensőd hangját hallhatod meg.

A tárgyiasult műalkotásban

a művész lelke áruvá váltan

piacra kerül,

megbírálják,

megdicsérik vagy kigúnyolják.

Lehet,

hogy nem vesznek

tudomást róla,

ez rosszabb,

mintha gúny tárgya volna!

A művész mégis vágyik

a nyilvánosságra,

tehetségének a fullánkja,

hajtja a becsvágya.

Érzelmeit, gondját

másokkal megosztva,

megkönnyebbülten néz

a holnapokba.

Alkotókedve egyre űzi, hajtja,

mert az igazi művész

kitárulkozós fajta.

Nem is igazi művész az,

aki a világot

új formákba rakja,

de a világ elől  eltakarja.


mamuszka37•  2021. június 2. 17:00

Bárányok és farkasok

Köztünk élnek a gonoszok,

báránybőrbe bújt farkasok.

Hazudnak hízelgő szavakkal,

nem törődnek nyomorunkkal.

Félelmünkben csak bégetünk,

ha tehetjük, menekülünk.

Dicső múlt nem térhet vissza,

teremtsünk méltóbb jövőt ma!

Űzzük el az ordasokat,

ne nyírják a bárányokat!

Legelhessenek a réten,

megérdemelten, békében.

Míg erőszak uralkodik,

a természet nem virágzik.

Erős legyőzi a gyengét,

mert  a gyengék sem őszinték,

nem képesek összefogni,

jogaikat kiharcolni.

A farkasok örömtáncát

sírva nézhetik a birkák.


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom