mamuszka37 blogja

Vélemény
mamuszka37•  2020. október 22. 11:24

Bolha ballada


A bolha egy koldus rongyaiban lakott,

annak sovány testéből  nagyokat harapott.

Sajna - a koldusnak kevés volt a vére,

a bolha éhezett, csípkedett mérgébe'

A koldust a csípés eléggé zavarta,

ezért a viszketést jócskán vakargatta.

a vakarás viszont zavarta a bolhát,

egy kövér kutyában lelt magának lakást.

kellemes meleg volt a kutyabundában,

ennivaló is sok eben a lakásban.

Reggelire bolhánk kutyatejet ivott,

ebédre jóízű kutyavért szívhatott.

Meghízott jó nagyra, ugrált is kedvére,

de az eb megunta a bolhát - vesztére.

Kirázta magából - lehullott a földre,

Kutya a mancsával a sárba döngölte. 

Minden falánk bolha így járhat ,ha ugrál,

érje be kevéssel, lassan az evéssel,.

te meg e mesével.!

mamuszka37•  2020. október 20. 13:06

A hivatás áldozata


A román határ közelében , egy Békés megyei kis faluban élt a Csorba család . Az apa - a  háborúból sebesüléssel tért haza, nehéz fizikai munkát nem vállalhatott, de érettségizett, értelmes ember lévén tanácselnökké választották és ezt a feladatát mindaddig becsülettel ellátta, amíg beszélni tudott - de hamarosan már etetni kellett, mert a nyelés is nehézséget okozott neki. 

   Felesége - kunos külsejű, értelmes, dolgos asszony  - a községi orvos mellett asszisztensként dolgozott, így férje ápolásához is értett. Az idő viszont kevés volt a napi teendők ellátásához, mert három , korban közeli fiúgyermek is cseperedett a családban.

   A legidősebb fiú vasas szakmát tanult, hamarosan családot alapított és elkerült a háztól, míg a két fiatalabb - mert okos, jól tanuló fiúk voltak - a közeli nagyváros középiskolájában,  majd egyetemén tanultak tovább , miközben kollégiumban laktak és csak hétvégeken vagy még ritkábban látogattak haza a faluba. Íly módon a szülőkkel való kapcsolat nem volt eléggé szeretetteljes, inkább  - szülői részről szigoron és  anyagi gondoskodáson, - a fiúknál tisztelettudó engedelmességen alapult.

   A középső fiú tanári diplomát szerzett, a legifjabb vegyészmérnöknek tanult és jó állást kapott a közeli porcelángyárban. Ők is megházasodtak, de a házasságuk nem volt boldog, a legifjabb hamar elvált - felesége egy leánygyermekkel az ország másik felébe költözött, míg a magára maradt férj beérte alkalmi, hosszabb-rövidebb ideig tartó kapcsolatokkal. 

   A tanár már nem volt fiatal, amikor megházasodott, egy évi próba együttélés után vette feleségül nála tíz évvel fiatalabb kolléganőjét - és két lányuk született. A házasság nem tette boldoggá egyiküket sem, mert a férj - bár lelkiismeretes apának bizonyult, - csak a munkájának élt és az elismerésért az életét is feláldozta volna. A törekvés és a sok befektetett munka meg is hozta gyümölcsét...Tanítványai az országos tanulmányi versenyeken rendre kiváló eredménnyel szerepeltek. Ez őt tökéletesen kielégítette. Ugyanakkor - különös módon - kisebbségi érzésekkel küszködött felesége - aki más szakon tanított és másik iskolában - sikerei miatt. Ő szeretett kirándulni, társaságba járni, sportolni, míg a férje még autót vezetni sem akart, nem akarta a második gyermeket és irtózott az iskolai szünetektől, mert szenvedett a napi iskolai feladatok nélkül. Ilyenkor búskomor lett, hangulatát itallal és rengeteg dohányzással tartotta látszólag normális mederben. Szüleit meglátogatni is vonakodott, sehol nem találta helyét. Állapota egyre súlyosabbá vált, a házassága tönkre ment, de nem váltak el, mert öngyilkossággal fenyegetőzött, így a felesége tűrte a szülei elől is titkolt nehéz élet naponta súlyosbodó megnyilvánulásait.

   Ez az önpusztító életvitel a szívét halálosan megviselte és egy iskolai téli szünetben - családi látogatás után - egyedül otthonában - máig ismeretlen körülmények között meghalt súlyos szívelégtelenségben. Két kiskorú lányát az anya egyedül nevelte éveken át..

 Ma már felnőttek a lányok, jól tanultak, elköltöztek hazulról és lassan a régi rossz emlékek is elhomályosulnak. 

   A férfi bizonyára a tanári munkában vélte megtalálni azt az örömet, amit gyermekkori családjában nem kapott meg, és talán génjeiben is hordozott valami deformitást, ami a végzetesen rövid életet és az örökös boldogtalanságot hozta számára. Mégis, a látszat szerint - persze valóságosan is - hivatása, túlhajszolt munkája áldozata lett. Szerencsére lányai életvidám teremtések, megtalálták helyüket, örömüket a való életben. Az élet megtanította őket az ember nem lehet a munka áldozata, nem áldozhatja fel családja boldogságát.

mamuszka37•  2020. október 7. 17:25

Az internet

Aki névvel nevezte meg magát,

kiszolgáltatottá vált.

Titkait szimatolják,

ha van neki, megzsarolják.

Meghurcolják, bemocskolják,

élete így pokollá vált.


Adj magadnak kódolt nevet,

az sem baj, ha kinevetnek.

Ellenségünk mindig akad,

néha irigységből fakad,

mások bosszúból ártanak,

kínos helyzetbe mártanak.


Vannak köztünk undok férgek,

mások kínjaiból élnek,

bántalmazzák, kirabolják,

ha nem is használnak puskát,

szavakkal is lehet ölni,

nehéz a sárt letörölni.

Veszélyes hely az internet,

ki a barát, ismerd meg.

mamuszka37•  2020. október 1. 18:05

Vélemény a mostani kültőkről

Vélemény

Amatőr alkotók áradata ontja irodalmi jellegű műveit. Legalább tíz, de inkább több -ingyenesen igénybe vehető - WEB oldal áll rendelkezésünkre. Az alkotások színvonala egy tizes skálán is nehezen mérhető. különbözó szabályok betartása kötelező, ez vállalható. Élünk is vele, ha nem,kizárják a szabályok megszegőjét. némelyik irodalmi oldalon többszáz, esetleg többezer rendszeresen publikáló szerző adja közre remeknek vélt műveit. A szerzőtársak olvassák, véleményt írnak,kritikát vagy csak egy-egy szót, például ennyit. REMEK. Kialakul a versenyszellem,kit hányan olvasnak, milyen véleményeket írnak 

alkotásáról. 

   Érdekes és érdemes tanulmányozni az alkotó közösség összetételét: idősödő, magányos nyugdíjasok nagy többségben,

ambiciózus diákok, éskevés igazi tehetséges írástudó.

Sokan írnak, kevesen olvasnak, de a népszerűség nem a művek színvonalától függ, hanem a társak aktivitásától. Ha te olvasol engem, én is olvaslak téged - ez így működik. Ha kellőem aktív vagy, nagyszerú barátokat találhatsz, akikkel magánéleted érdekes eseményeit is megoszthatod, van lehetőség magánlevelezésre,ismerkedésre. Ez pozitív kapcsolat is lehet, máris nem leszel magányos. Vannak azonban önjelölt zsenik, akik elvárják  társaiktól az elragadtatást, kritikát nem fogadnak el, nem a művekről, személyes tulajdonságokról alkotnak és szellőztetnek sértéseket. Ezzel romlik a légkör, és akár a durvaságig elfajulnak a viták. Jön a kitiltás és a törölt tag keres magának másik oldalt, ahol folytatja szokásos kekeckedését. Jóllehet, a szerzőről nem is tud semmit.

   Érdekes kísérlet - kipróbáltam - ugyanazt a művet több helyre beküldeni, a fogadtatás egészen más lesz. Van dicséret, elmarasztalás, agyonhallgatás egyaránt.

   Ha mérlegelném,  mi a több, a jó vagy a rossz oldala az

írásnak, nehéz lenne elfogulatlan választ adni. Jólesik a kósza ötleteket írásba foglalni és megosztani irodalombarátokkal, de fájó sebeket okoznak a személyeskedő bántások, gúnyolódások, kioktató, felesleges tanácsok, sőt fenyegetések is előfordulnak. Az utóbbi napokban váratlanul sok sértést kaptam. Egy valós nevét nem vállaló 73 éves férfi felvilágosított, hogy ízléstelenül emlegetem életkoromat és súlyos betegségeimet alibiként esetleges tévedéseimért - mert erre senki sem kiváncsi, senkit nem érdekel. 

   Kezdetben, amikor egy nyilvános pályázatra küldtem be verseket, egy soproni férfi - anélkül, hogy bármit tudott volna rólam - azt írta, ne merjem őt megszólítani,hiszen most szálltam le a biliről és pelenkázni kellene. Ez a kellemetlen férfi mindenhova elkísért és szisztematikusan sértegetett. Miért, ma sem tudom, sajnos már meghalt.Védekeznem nem volt érdemes, mert a szerkesztők mindig neki adtak igazat. 

   Többször elhatároztam - ilyen esetek után - hogy felhagyok az írással, de nem megy, mivel csupán ez az egyetlen hobbim, amire még képes vagyok maradék erőmmel valamennyire megfelelni. Csak azt sajnálom, hogy képtelen vagyok az elvárt aktivitásnak megfelelni, és senkit nem akarok megsérteni, ha műve nem üti meg az elvárható szintet. Magyarszakos tanári múltam miatt ismerem a verstani szabályokat, de nem tartom be magam sem,mert nem érzem magamban a művészi tehetséget, csak az íráskényszer hajt, hogy elmondjam, amit tanítványaimnak szeretnék elmagyarázni, de már nincs rá lehetőség.Rengeteg

írásbeli házi feladatot javítottam, érettségi dolgozatokat, kőltőpalánták próbálkozásait.Szívesen tettem, de már belefáradtam ésmég saját írásaimat sem vagyok képes korrigálni, noha nagyon is kellene,de a műgond hiányzik már.

   Elnézést kérek minden olvasótól, remélem, nem bántottam meg senkit és talán lesznek, akik megértenek.

mamuszka37•  2020. szeptember 27. 22:55

ŐSBŰNÜNK

Pokolban

Bűnös lelkem elrabolta ördög,

kínok poklából könyörgök,

engedjen kiszabadulni,

szeretnék még megjavulni.

Hittem a kígyó szavának,

engedtem a csábításnak.

Éva, ősanyánk bűnébe estem,

tiltott fáról almát ettem.

Ádámot is megkínáltam,

ezzel én bűnössé váltam.

Megharagudott az Isten,

így lett bűnös minden ember.

A szentek sem bűntelenek,

de ők sok jót cselekedtek.

Nem leszek szent, nincs már időm,

kérlek, hadd legyen még jövőm!

Nem adok Ádámnak almát,

igyon inkább ő pálinkát.

Így lesz majd ő részeg disznó,

lelke a Pokolra való.

Én leszek a végrehajtó.

Alkut kötött velem ördög,

férjem lesz a Pokolban Röf'.


Szabad lettem, angyal leszek,

almát többé sosem eszek.


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom