mamuszka37 blogja

Szerelem
mamuszka37•  2020. október 19. 13:23

Lyukas emlékem

Rés az emlékeken életemben.

A testi szerelmet nem ismertem.

Nem adtam a férfinak a testem,

akit ifjan szívemből szerettem.

Kötelesség vezérelte sorsom,

élvezetek öröméről nincs nyom.


mamuszka37•  2020. szeptember 30. 17:21

Pédaképek

Míg elöttem jártál,

nekem pédakép voltál.

Távolról követtelek,

észrevettél engemet.

Megfordultál, de én is,

követtük egymást mégis.

Most már elöl mentem én,

te voltál, aki követtél.

Lettem neked példakép.

Zsákutcában jártunk,

egymásra találtunk,

mindketten megálltunk

az út végén.


mamuszka37•  2020. szeptember 12. 16:44

Mióta elmentél

Mióta elmentél,

sötétebb az éjszaka,

húvösen fúj a szél.


Mióta elmentél,

magam ülök a padon,

zörög a sok levél.


Mióta elmentél,

lassan telik az idő,

visszahoz majd a tél.


Mióta elmentél,

elteltek évtizedek,

hírt nem hozott levél.


Mióta elmentél,

ábrándok nélkül élek,

az emléked sem él.


Mióta elmentél,

sötétebb lett az éjszaka,

aki árván marad, fél.


Mióta elmentél,

egyedül ülök a padon,

hűvösen fúj a szél.


Mióta elmentél,

lehullottak a levelek,

fagyokat küld a tél.


mamuszka37•  2020. szeptember 8. 16:09

Csak a varjak

Csak a varjak

Lehullottak az illatos nyár
szirmai,
elköltöztek ifjúságunk
énekes madarai.
Csak a varjak, gyászmadarak
kárognak,
Ha meglátod a varjakat,
tél kopog.
Didereg szívemben bánat,
szerelmünk már rég halott .
Varjú károg, mégis várlak,
tudhatod.
Visszajössz majd, tudom, érzem,
közös múltunk. emlékérem.
Befogadlak, simogatlak,
pihenj kedves,
most fáradt vagy.
Hozzád bújok, azt kérlelem,
ne menj el, már maradj velem.
Őszbe vegyült sötét hajad,
szemed bágyadtabban ragyog,
ráncokat rajzolt az idő,
arcod mégis oly igéző, elragad.
Osztozzunk meg magányunkon,
rövid jövőnk szép lehet,
együtt éljük le a végső éveket!
Ha meglátod a varjakat, kár!
Siess hozzám, hideg van már.
Számolom a perceket,
szeretlek, ne késlekedj,
évek óta várok rád,
ezt ne feledd!

mamuszka37•  2020. július 27. 18:04

Bűvölet



júl. 17., P 21:3

Bűvölet


Csillagtalan, fekete éj,
egyedül sétálsz, félj!
Sűrű bokrokban lapulnak,
gonosz kéjencek támadnak.
Szemedbe villan lámpájuk,
kezükben kés, el ne ájulj!
Rémülettől megdermedtél,
lábaddal gyökeret vertél.
Csoda történt, szép varázslat,
délceg ifjak rád találtak.
Megmentettek a haláltól,
erőszakos fojtogatásuktól.
Őrangyalod küldte őket,
egyik ifjú kedvesed lett.
Elbűvölte őt szépséged, bájad,
azóta bűvölet lakik nálad.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom