mamuszka37 blogja

Szerelem
mamuszka37•  2019. január 19. 11:15

A szerelmes tenger

      

Esteledett, sötétedett,

tengerparton, a hegy mögött

szép holdleány levetkőzött.

Mezítelen, szégyentelen

fénytáncot járt a tengeren.

Szerelmesen ölelte a tenger,

csókolták fényét a habok,

észre sem vették a féltékeny Napot.

A holdleány gyorsan felöltözött,

eltűnt a hegy mögött.

A Nap felkúszott az égboltra,

tüzes nyilakat szórt a habokba.

A tenger szélért könyörgött fájdalmában,

megbízott vihar barátjában.

Az elzavarta a forró Napot,

estére lecsillapodott.

Felragyogtak a csillagok,

a holdleány táncot ropott,

kacagva fogadták a habok.

 

 

mamuszka37•  2018. december 12. 22:27

Fáj még

Fáj még

Fáj a tavasz,
fáj a nyár,
őszi idő
fáj a táj.

Fáj, ha elhagysz,
ha maradsz,
nem siratlak,
néha csak.

Fáj az élet,
a magány,
nem vigasztal
senki már.

Fáj a mindegy,
a közöny,
fáj az öröm,
köszönöm.

Fáj a dallam,
fáj a rím.
a hallgatás,
mint a sír.

mamuszka37•  2018. december 4. 15:48

Míg a halál el nem választ

Míg a halál el nem választ

 

Szóval, tettel, hallgatással

boldogan éltünk egymással.

Szavainkban igazságot,

tetteinkben bátorságot,

hallgatással tapintatot

nyújtottunk egymásnak.

 

Ha szavakkal bánatot,

tetteinkkel durvaságot,

hallgatva – szomorúságot

is okoztunk volna,

házasságunk homályba borulna.

 

Szóval, tettel, hallgatással

békében élünk egymással,

míg a halál el nem választ,

így alkottunk ideális párost.

 

mamuszka37•  2018. november 20. 16:15

Szomorú szerelem

 

Míg éltél, szerettél,

karoltál, öleltél.

testünk összesimult,

hajad arcomra hullt.

Ajkunk csókba tapadt,

keresem ajkadat.

 

Mióta elmentél,

hűvös lett,örök tél.

magamra maradtam,

szívben kiapadtam.

 

Bánatom nem apad,

sírok éjjel, nappal.

Halálos szerelem,

ez volt az életem.

Várok rád kedvesem,

velem vagy szüntelen.

emlékek rajzanak,

egyedül nem hagynak,

múltunk jövőbe lép,

találkozunk mi még.

 

mamuszka37•  2018. október 9. 18:00

Fáj az emlék

Fáj az emlék...

álmosan ábrándozom

fejem süppedő vánkoson,

boldog bánatokon merengek,

beteljesületlen szerelmek

emlékképei felvillannak,

tejfehér ködében múltamnak.

Tovasuhanó árnyak

küldik a békés álmot,

látom a régi fákat,

árnyékos összeborulások

véget nem érő csókok íze

sajog érzékeimben

fáj, ami nincsen.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom