mamuszka37 blogja

Gondolatok
mamuszka37•  2020. október 19. 13:23

Lyukas emlékem

Rés az emlékeken életemben.

A testi szerelmet nem ismertem.

Nem adtam a férfinak a testem,

akit ifjan szívemből szerettem.

Kötelesség vezérelte sorsom,

élvezetek öröméről nincs nyom.


mamuszka37•  2020. október 16. 12:33

"Carpe diem"


Horatius, a római költő

dicsérte az ˝arany középutat˝,

az örömök élvezetére biztatott.

Minden új napnak van új virága,

szakítsd le hát, ne légy dőre, gyáva,

ne merengj múlton, ne aggódj jövőn,

ez a boldogság titka, ezzel törődj!

A birodalom arany-korában

békében, kies birtokán alkotott,

a császár barátja volt, nyomot hagyott,

költészetével az utókornak példát adott.

Sok költő-utódnak etalon lett,

a ˝carpe diem!˝ filozófiája

sokat idézett, cáfolt szállóige,

gazdag élvhajhászok alibije.

hol van ma már a békés aranykor?

Virágok helyett sok-sok gaz terem,

a gyűlölködéstől fuldoklik az ember,

képmutató, hazug ígéretek börtöneiben.

Út menti virágok nyílnak, apró örömök,

rajtuk keresztül szól gyenge hangon

a szeretet: ne féljetek, JÖVÖK. 


mamuszka37•  2020. október 9. 21:56

Az istenek hegyén

Az istenek hegyén,

a Föld az Éggel összeér,

ott lakozik a szerelem,

ölelésből ember legyen.

A világegyetem

időben végtelen,

alkotja naprendszerek serege,

bennük a Napnak bókoló bolygók szerepe,

szabályok szerint kering, forog,

fénnyel árasztják el a csillagok.

Földünk a bolygók egyike,

élőlények élettere.

Az ember csupán egy atomja

az életnek, mely alkotja

a végtelen, változó világot,

az örökkévalóságot.

Az ember az élet szép virága,

érzések, értelem kincses ládája.

Az istenek ajándéka,

hitvallásunk legyen példa!


mamuszka37•  2020. október 2. 18:26

Szegénységben éltem gyermekként

Szegénység a múlt században

Nagyszüleim neveltek fel. Apám meghalt, anyám 3 műszakban, textilgyárban dolgozott, velünk élt.

Családi házunk homokdomb tetejére  épült bontott anyagokból, így már új korában is roskadozó, réginek látszott. Egy nagy szoba, kicsi konyha, éléskamra, lépcsők, az udvaron nádból WC, kamra. A padlást nem lehetett használni, fejünkre dőlt volna a mennyezet. A konyhaablak vasból, rácsos, kinyitni nem lehetett. A padlózat a konyhában cement, a szobában tégla, szőnyegek nélkül. örökké füstölgő kény, kicsi vaskályha

"melegített". Petróleumlámpával világítottunk, vizet messziről, vödrökben hordtunk fel a dombra. Kopott bútorok, szalmazsák, tollas dunnák, télen melegített tégla a lábunknak. A szobát csak akkorfűtöttük be, amikor valaki beteg volt közülünk és karácsonykor.

Az udvaron - terméketlen homok - nem termett növény, öntözni is kellett volna, de erre nem volt víz. Néhány háziállat. pár baromfi, egy kutya, egy macska, simogatni való. A vadon burjánzó akácfákról hernyók potyogtak a nyakunkba.

Nagyszüleim boldogtalan házasságban éltek. soha nem beszélgettek, de nem is veszekedtek. nagyanyám nyolc testvére közül a harmadik, kényszerből ment férjhez első kérőjéhez. nem szerette gyermekeit sem. Mosolyogni sohasem láttam. Vezette a háztartást kedvetlenül, és egyformán. Fateknőben mosott, egyszerű ételeket főzött,fűszereket nem használt, süteményt nem sütött, de a kenyeret maga sütötte. A főzelékekben a sűrű rántástól megállt a kanál. Nem barátkozott a szomszédokkal, nem olvasott, csak horgolt olcsó fonalból vállkendőket magának.

Én voltam a cselédje.Minden zöldséget tisztítottam, csipetkét a bablevesbe, boltba jártam, felmostam a követ a konyhában és a lépcsőkön. Én gondoztam a hosszú haját - hetente spiritusszal átdörzsöltem,kifésültem és hátul copfba fontam, ő feltűzte kontyba. Ha meghúztam, pofont kaptam. Játszani nem volt időm, pajtások nem jöhettek behozzánk, én sem mehettem ki. Néhány játékomatanyámtól kaptam: babát, labdát, ugrókötelet és gyermekújságot. Magamtól megtanultam olvasni, így néha képeskönyvet is kaptam. Az udvaron ,a homokban túrkálni tilos volt. Nem voltam szomorú, azt hittem, ez természetes,minden gyerek így él. 

Változás akkor történt az életemben, amikor hatéves koromban anyám férjhez ment és végre elköltöztünk saját, de bérelt lakásunkba.Szüleimnek soha nem lett saját tulajdonú háza vagy lakása. gyakran költöztünk, és néha mégnyomorúságosabb körülmények között éltünk: egyetlen szobában, konyha közösa tulajdonossal. Nádfedeles parasztházakban, földes szobákban. Lavórból mosakodtunk.

Ebből a nyomorból csak akkor menekültem meg, amikor egyetemre mentem és kollégiumban laktam. 

mamuszka37•  2020. szeptember 29. 18:04

Szemek

Szemek

Növényeknek isvan szeme,

akár iker is lehetne.

Kalászosok, hüvelyesek,

csövön kukoricaszemek.

Közösségekben léteznek,

ezen belül egyformák,

sem mást, sem egymást nem látják.

Darabot jelölnek szemnek,

tizenkét szem tucatra megy.

Növényszemeket megesszük,

ember szemét üvegezzük.

Szemünk lényege a látás,

elveszíteni nagy csapás.

Érzelmeket is kifejez,

dekorálva még szebb lehet.

Szemeddel olvasol verset,

soraimtól  kíméljed meg!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom