mamuszka37 blogja

Gondolatok
mamuszka37•  2019. június 16. 21:02

Mesélj nekem a szerelemről

Mesélj nekem a szerelemről!

 

Különleges érzés a szeretet,

édes és meleg,

önzetlenül önző lehet,

kisajátít, féltékennyé tehet.

Másként szereti anyját a gyermek,

másként anya a gyermekét,

szeretetét önzetlenül sokfelé osztja szét.

Bensőséges kapcsolatban

a baráti szeretet van.

Megosztják a titkaikat,

örömüket, bánatukat,

önzetlenül segítenek,

 másokra nem féltékenyek.

Mennyei csoda a viszonzott szerelem,

odaadó, hűtlenséget nem visel el.

Testi, lelki egyesülés,

sorsmegosztó együttélés.

Ha elveszik, halálos lehet,

mert a szerelem a legtöményebb szeretet.

 

mamuszka37•  2019. június 15. 09:27

Új vízözön vár ránk


Fenyegető vihar közeledik,
fekete felhők a Napot lefedik.
Villámok fényes pengéje
élesen hasít az ég kékjébe.
Messze hangzik ahogy bömböl,
bőszült bika a mennyekből.
Zuhog a víz negyven napig,
Medárd napja elérkezik.
Lesújt ránk isten haragja
vízözönnel büntet újra.
Noé bárkát épít az úr parancsára,
így menekülhet meg igazak családja.
Elpusztul a bűnös világ,
de isten a jóknak még esélyt kínál.
Fehér galamb hozza a zöld ágat,
a béke jeleként: isten megbocsátott.
Higgyünk, ha kiáltott,
ki galambot látott.

mamuszka37•  2019. június 4. 12:10

Hibbant agyú verselők isvannak itt

Komolytalan a tagok és  "költeményeik" engedélyezése, bemutatkozásukszintén. lehet valaki 119 éves köztünk, vagy 118 éves? Ez fricska abecsületes, önmagukat vállalóknak,akiket szigorú ellenőrzéssel engednek be a nyilvánosság elé. 

Ezt felháborítónak tartom. Azt s, ha valaki magáról dicshimnuszokat zeng, miközben álszerényen vall "tehetségtelennek magáról.


csalódtam a zsűri korrktségében.

mamuszka37•  2019. június 2. 17:05

Hova lett a tavalyi hó? /Villon verse nyomán/

 

Érthető, hogy nincs nyár,

januárt jelöl a naptár...

Janus, kétarcú isten hónapja,

az őszt örökre itt hagyta.

A tél - fél, vagy tüntet,

elkerüli ezt a földet.,

Tőlünk menekül...

Eső esik szüntelenül...

Egyre nő a sár,

sok a tócsa,

nem fagy be a tó.

Mondd, hova lett a tavalyi hó?

 

Cikkcakkos életet élünk,

tétován...

riadtan reménykedünk, félünk:

mi lesz ma, holnap és holnapután?

Lesz-e lakásunk, ételünk, munkánk?

Tömegek tüntetnek az utcán,

értünk vagy ellenünk?

Ki mondja meg nekünk?

Sok a hitelünk, kevés a hitünk.

Sok az ígéret, a szó!

De -mondd: hova lett a tavalyi hó?

 

Soroljam-e tovább?

Mondok inkább egy imát:

Uram! ki öltözteted a mezők liliomát,

óriás ollóddal szabj ránk

egy kényelmesebb ruhát.!

Segíts nekünk, hogy higgyük:

ki tudjuk fizetni hitelünket,

tűntesd el a tüntető tömeget,

ne kelljen félnie senkinek.

Legyen hitele a szónak,

legyen jege télen a tónak,

legyen tere most is a tavalyi hónak!

mamuszka37•  2019. június 1. 16:01

Hiányokés veszteségek

 

Mindig hiányzik valami

vagy valaki:

egy tárgy, egy társ,

egy kapcsolat, foglalkozás,

egy jó szó, ízes falat,

siker, szeretet, akarat...

Talán észre sem veszed,

mert még nem ismered,

vagy elfeledted.

A hiány fájni tud,

ám pótolni többnyire lehet,

a pótlás boldoggá tehet.

Mégsem lehetsz soha elégedett.

MERT:

Folyton elvesztesztesz valamit

vagy valakit:

fogy a szépséged és erőd,

a kincseid, a sikerek, az időd, 

hasznosságod és egészséged

és vele a tisztelet,

az emlékezet, sok ismeret.

Az Idő agyadnak mosoda,

végül eljutsz oda,

elfogy az utolsó,

ami nem pótolható,

az egyetlen egy:

az ÉLETED.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom