mamuszka37 blogja

Életmód
mamuszka37•  2021. október 26. 20:02

Fény nélkül



Fekete palástban, maszkban,

nyitott felhőablakokon át

belopakodott az éj hozzád.

Túszul ejtette a Napot,

elrabolt minden csillagot.

Zsákmányával szelek szárnyán

messze szállt.

Vak sötétség, rémes mélység

maradt ránk.

Puhán hullott a sötét,

de te ne félj,

sötétben tündöklőbb a fény.

Napunk reggelre felragyog,

fordítsd feléje arcodat!

Gyűjts magadba sok meleget,

töltsön be a szeretet.

Telihold lesz, fénycsoda,

elbűvölő éjszaka.

Új remények,

mamuszka37•  2021. október 17. 12:48

POkolban


Bűnös lelkem elrabolta ördög,

kínok poklából könyörgök,

engedjen kiszabadulni,

szeretnék még megjavulni.

Hittem a kígyó szavának,

engedtem a csábításnak.

Éva, ősanyánk bűnébe estem,

tiltott fáról almát ettem.

Ádámot is megkínáltam,

ezzel én bűnössé váltam.

Megharagudott az Isten,

így lett bűnös minden ember.

A szentek sem bűntelenek,

de ők sok jót cselekedtek.

Nem leszek szent, nincs már időm,

kérlek, hadd legyen még jövőm!

Nem adok Ádámnak almát,

igyon inkább ő pálinkát.

Így lesz majd ő részeg disznó,

lelke a Pokolra való.

Én leszek a végrehajtó.

Alkut kötött velem ördög,

férjem lesz a Pokolban Röf'.


Szabad lettem, angyal leszek,

almát többé sosem eszek.


mamuszka37•  2021. szeptember 21. 17:08

Idegen a házamban


Soha nem volt saját házam, én laktam idegenek házában. Nyájas volt a házigazda, ha a lakbért időben megkapta. Idegennek lenni mások házában alkalmazkodást is jelent. Meg lehet tanulni. Amíg anyám nem kötött második házasságot, az ő szüleinél laktunk, nem voltunk idegenek. Az albérletek kálváriája anyám házasságával kezdődött.


 A háborúsbombázások elől falura menekültünk. A falusi bábaasszonynál kaptunk egy szobát, a konyhát közösen használtuk. Az asszony idős volt, de még gyakorolta hivatását. Hat felnőtt gyermeke az országban szerteszét, tőle távol élt vagy a fronton harcoltak. Vékony, sipító hangon folyamatosan értük jajongott. Ezt nehéz volt hallgatni, ezért a lehető legkevesebb ideig tartózkodtunk otthon. Rokonainknál, a pincében vészeltük át a bombázásokat és az orosz csapatok bevonulását. Lakásunkba visszatérve szekrényeinket kifosztva találtuk – anyám szép, hímzett kelengyéjét mind „elvitték az oroszok” – mondta a házinénink. Nem hittük el.  Ezért is visszaköltöztünk a városba.


Ezúttal egy fiatal, kisgyermekét egyedül nevelő özvegyasszonynál / férje elesett a Don-kanyarban/ - telepedtünk meg. A lakás apró: pici, sötét szoba, előszobából átalakított konyha.

WC az udvaron, ólakban kecskék, a padláson galambok, az ölfarakásban patkányok. Itt született a húgom, a korábbi gazdánk, a sipító bába segítségével. Én lettem a dajka, de a háztulajdonos fiára is én vigyáztam. Nem voltak nézeteltérések, mégis két év múlva visszaköltöztünk a faluba.

 Egy házsártos, pletykás vénasszonynál nádtetős vályogházban, sötét, földpadlós aprócska szoba, közös konyha alkotta az otthonunkat. Apám vidéken dolgozott, csak hétvégeken járt haza. Szeretett énekelni, hegedülni is tudott volna, de a zeneszerszámot eladtuk. Háziasszonyunk a szomszédban így jellemzett bennünket.

„Jó népek, de folyton danolásznak, hangosan, majdnem szétmegy a „valaguk.”

Pocsék körülményeink ellenére két évig kitartottunk itt. Ekkor anyai nagyapám nyugdíjba ment, végkielégítésül kapott pénzéből házához kis szobát ragasztott és mi visszaköltöztünk

a szülői házba, amit évekkel később – gondozás fejében – részletre megvásárolhattunk anyám 

szüleitől a testvérei beleegyezésével. Nagyanyám halála után mégis perelték az örökséget. A perköltségekre szüleim minden forintja ráment. A ház majdnem összedőlt, olyan rossz állapotban vettük át. Szüleim halála után sikerült eladni és az árát teljes egészében húgom örökölte anyám gondozásáért, aki hozzá költözött.

 Én a családommal különféle lakótelepi lakásokban éltünk és élünk ma is. Lakásunk kicsi, idegeneket nem fogadunk, küszöbünket csak ismerősök léphetik át.

„Az én házam az én váram” – tartja a mondás. Vártam, hogy nyugdíjas éveimre összegyűjtök annyi pénzt, hogy csendes falusi, tornácos parasztházba költözhetek, virágos kerttel, kutyával, cicákkal, tyúkokkal, de álmom nem vált valóra. Idegen maradtam álomvilágomban.

mamuszka37•  2021. szeptember 15. 16:36

Okoskodó ostobaság


Ki okos ember,

megjátssza az ostobát,

saját hasznára.


Ha hatalmat kap,

ki valóban ostoba,

mindenkinek árt.


Melyik jobb neked?

okos, de hülyéskedik,

szórakoztató,


vagy az tetszik,

ha hülye okoskodik

nagy kárt okozó...


Hova tartozol?

Okos egoista,  vagy

gonosz ostoba?


Gondolkodj rajta!

Besorolhatod magad

egyik csoportba.

mamuszka37•  2021. augusztus 28. 17:51

Ha én lennék a Föld ura

Ha én vagyok a Föld igaz ura,

jobban kell ügyelnem szolgáimra.

Egyre szemtelenebb lett az ember,

rombolja, amit én teremtettem.

Leigázza a szűz természetet,

telepít mindenféle gépeket. 

A növényeket sorra kiírtja,

ritka állatfajokat pusztítja.

Nem elégszik meg a földgolyóval,

találkozni próbál más bolygókkal.

Hódítani vágyik, telhetetlen,

meg kell akadályoznom őt ebben.

Zúdítok rájuk árvizet, szélvihart,

figyelmeztesse ezt az álnok fajt.

Mérgező férgek élnek lelkükben,

egymást is ölik küzdelmeikben.

Kapnak tőlem egy utolsó esélyt,

nem halhatatlan, hiába kevély.

Ne higgye senki istennek magát,

bizonyítsa be nekem alázatát.



Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom