mamuszka37 blogja

Életmód
mamuszka37•  2020. október 20. 13:06

A hivatás áldozata


A román határ közelében , egy Békés megyei kis faluban élt a Csorba család . Az apa - a  háborúból sebesüléssel tért haza, nehéz fizikai munkát nem vállalhatott, de érettségizett, értelmes ember lévén tanácselnökké választották és ezt a feladatát mindaddig becsülettel ellátta, amíg beszélni tudott - de hamarosan már etetni kellett, mert a nyelés is nehézséget okozott neki. 

   Felesége - kunos külsejű, értelmes, dolgos asszony  - a községi orvos mellett asszisztensként dolgozott, így férje ápolásához is értett. Az idő viszont kevés volt a napi teendők ellátásához, mert három , korban közeli fiúgyermek is cseperedett a családban.

   A legidősebb fiú vasas szakmát tanult, hamarosan családot alapított és elkerült a háztól, míg a két fiatalabb - mert okos, jól tanuló fiúk voltak - a közeli nagyváros középiskolájában,  majd egyetemén tanultak tovább , miközben kollégiumban laktak és csak hétvégeken vagy még ritkábban látogattak haza a faluba. Íly módon a szülőkkel való kapcsolat nem volt eléggé szeretetteljes, inkább  - szülői részről szigoron és  anyagi gondoskodáson, - a fiúknál tisztelettudó engedelmességen alapult.

   A középső fiú tanári diplomát szerzett, a legifjabb vegyészmérnöknek tanult és jó állást kapott a közeli porcelángyárban. Ők is megházasodtak, de a házasságuk nem volt boldog, a legifjabb hamar elvált - felesége egy leánygyermekkel az ország másik felébe költözött, míg a magára maradt férj beérte alkalmi, hosszabb-rövidebb ideig tartó kapcsolatokkal. 

   A tanár már nem volt fiatal, amikor megházasodott, egy évi próba együttélés után vette feleségül nála tíz évvel fiatalabb kolléganőjét - és két lányuk született. A házasság nem tette boldoggá egyiküket sem, mert a férj - bár lelkiismeretes apának bizonyult, - csak a munkájának élt és az elismerésért az életét is feláldozta volna. A törekvés és a sok befektetett munka meg is hozta gyümölcsét...Tanítványai az országos tanulmányi versenyeken rendre kiváló eredménnyel szerepeltek. Ez őt tökéletesen kielégítette. Ugyanakkor - különös módon - kisebbségi érzésekkel küszködött felesége - aki más szakon tanított és másik iskolában - sikerei miatt. Ő szeretett kirándulni, társaságba járni, sportolni, míg a férje még autót vezetni sem akart, nem akarta a második gyermeket és irtózott az iskolai szünetektől, mert szenvedett a napi iskolai feladatok nélkül. Ilyenkor búskomor lett, hangulatát itallal és rengeteg dohányzással tartotta látszólag normális mederben. Szüleit meglátogatni is vonakodott, sehol nem találta helyét. Állapota egyre súlyosabbá vált, a házassága tönkre ment, de nem váltak el, mert öngyilkossággal fenyegetőzött, így a felesége tűrte a szülei elől is titkolt nehéz élet naponta súlyosbodó megnyilvánulásait.

   Ez az önpusztító életvitel a szívét halálosan megviselte és egy iskolai téli szünetben - családi látogatás után - egyedül otthonában - máig ismeretlen körülmények között meghalt súlyos szívelégtelenségben. Két kiskorú lányát az anya egyedül nevelte éveken át..

 Ma már felnőttek a lányok, jól tanultak, elköltöztek hazulról és lassan a régi rossz emlékek is elhomályosulnak. 

   A férfi bizonyára a tanári munkában vélte megtalálni azt az örömet, amit gyermekkori családjában nem kapott meg, és talán génjeiben is hordozott valami deformitást, ami a végzetesen rövid életet és az örökös boldogtalanságot hozta számára. Mégis, a látszat szerint - persze valóságosan is - hivatása, túlhajszolt munkája áldozata lett. Szerencsére lányai életvidám teremtések, megtalálták helyüket, örömüket a való életben. Az élet megtanította őket az ember nem lehet a munka áldozata, nem áldozhatja fel családja boldogságát.

mamuszka37•  2020. október 18. 15:47

Női eszményképem

 

Olyan nő kellene nekem,
aki karcsú, telt keblekkel.
haja fekete és selymes,
fogsora szép, egészséges,
divatos az öltözete,
de ne én fizessek érte.
Legyen mosolygó és kedves,
éjjel-nappal engedelmes
Ne vitatkozzon ő velem,
de mindig kedvemre tegyen.
Ne akarjon nejem lenni,
gyereket se nekem szülni,
a sírását nem tűrhetem,
de én akár üvölthetek.
Ha kedvem van, megcsalhatom,
ha meguntam elzavarom.
Ha ha él ilyen nő mellettem,
bárhol van is, megkeresem.

mamuszka37•  2020. október 2. 18:26

Szegénységben éltem gyermekként

Szegénység a múlt században

Nagyszüleim neveltek fel. Apám meghalt, anyám 3 műszakban, textilgyárban dolgozott, velünk élt.

Családi házunk homokdomb tetejére  épült bontott anyagokból, így már új korában is roskadozó, réginek látszott. Egy nagy szoba, kicsi konyha, éléskamra, lépcsők, az udvaron nádból WC, kamra. A padlást nem lehetett használni, fejünkre dőlt volna a mennyezet. A konyhaablak vasból, rácsos, kinyitni nem lehetett. A padlózat a konyhában cement, a szobában tégla, szőnyegek nélkül. örökké füstölgő kény, kicsi vaskályha

"melegített". Petróleumlámpával világítottunk, vizet messziről, vödrökben hordtunk fel a dombra. Kopott bútorok, szalmazsák, tollas dunnák, télen melegített tégla a lábunknak. A szobát csak akkorfűtöttük be, amikor valaki beteg volt közülünk és karácsonykor.

Az udvaron - terméketlen homok - nem termett növény, öntözni is kellett volna, de erre nem volt víz. Néhány háziállat. pár baromfi, egy kutya, egy macska, simogatni való. A vadon burjánzó akácfákról hernyók potyogtak a nyakunkba.

Nagyszüleim boldogtalan házasságban éltek. soha nem beszélgettek, de nem is veszekedtek. nagyanyám nyolc testvére közül a harmadik, kényszerből ment férjhez első kérőjéhez. nem szerette gyermekeit sem. Mosolyogni sohasem láttam. Vezette a háztartást kedvetlenül, és egyformán. Fateknőben mosott, egyszerű ételeket főzött,fűszereket nem használt, süteményt nem sütött, de a kenyeret maga sütötte. A főzelékekben a sűrű rántástól megállt a kanál. Nem barátkozott a szomszédokkal, nem olvasott, csak horgolt olcsó fonalból vállkendőket magának.

Én voltam a cselédje.Minden zöldséget tisztítottam, csipetkét a bablevesbe, boltba jártam, felmostam a követ a konyhában és a lépcsőkön. Én gondoztam a hosszú haját - hetente spiritusszal átdörzsöltem,kifésültem és hátul copfba fontam, ő feltűzte kontyba. Ha meghúztam, pofont kaptam. Játszani nem volt időm, pajtások nem jöhettek behozzánk, én sem mehettem ki. Néhány játékomatanyámtól kaptam: babát, labdát, ugrókötelet és gyermekújságot. Magamtól megtanultam olvasni, így néha képeskönyvet is kaptam. Az udvaron ,a homokban túrkálni tilos volt. Nem voltam szomorú, azt hittem, ez természetes,minden gyerek így él. 

Változás akkor történt az életemben, amikor hatéves koromban anyám férjhez ment és végre elköltöztünk saját, de bérelt lakásunkba.Szüleimnek soha nem lett saját tulajdonú háza vagy lakása. gyakran költöztünk, és néha mégnyomorúságosabb körülmények között éltünk: egyetlen szobában, konyha közösa tulajdonossal. Nádfedeles parasztházakban, földes szobákban. Lavórból mosakodtunk.

Ebből a nyomorból csak akkor menekültem meg, amikor egyetemre mentem és kollégiumban laktam. 

mamuszka37•  2020. október 2. 17:53

Állatok az emberben

Macskajaj, ha másnapos vagy,

lócitromtól józanodhatsz.

Kutyagumi a jutalmad,

részeg disznó voltál tegnap.

Állat lakik az emberben,

nem is kételkedünk ebben.

Nagy szamár vagy, ha nem érted.


mamuszka37•  2020. szeptember 28. 21:52

Rózsi különös halála



Különös bűnhődés


Rózsi volt a falu egyik legszebb lánya. Teltkarcsú termete, mézszínű, fürtös haja, tengerkék szeme sok férfi szívét megdobogtatta. Sajnos ő el is fogadta a mohó férfiakat, mert nem értett semmihez, ami becsületes elfoglaltságot jelentett volna. Sorsának alakulásában szerepet játszott, hogy nem volt igazi családja. Apját nem ismerte, anyja pedig - dolgos, de kegyetlen, mégis hanyag asszony, nem sokat bíbelődött lányai - három is volt - nevelésével.

   Rózsi fiatalon elhagyta az iskolát, a falu kocsmájában vállalt felszolgálói munkát. Itt nem csak az italt szolgálta fel a férfiaknak, hanem saját bájait is. Mégis, akadt egy más vidékről ide vetődött munkás, aki nem ismerve Rózsi múltját,

feleségül vette. Rózsi hűséges felesége és ivótársa lett. A sok mértéktelenül fogyasztott ital a férfit korán sírba vitte.

   Rózsi folytatta életmódját, de mivel magányosnak érrezte magát, macskákat dédelgetett, egyre többet, hogy simogassák, és doromboljanak neki. A macskaszeretet kilenc cicának jutott.

   Rózsi etette a kedves állatokat, amikor józan volt. Finom falatokat hozott nekik a vendéglőből, ahol mosogatást is vállalt. Sajnos, ahogy teltek az évek, szépsége kezdett kopni züllött életmódja és a sok részegeskedés miatt. 

  Egyedül élt a falu végén egy kicsi házban, barátai nem voltak, testvérei megszakították vele a kapcsolatot, gyermeke pedig nem született. Ezért a részegség okozta halálát is, denem a szkásos májzsugor miatt.

Egy téli napon késő éjjel haza tántorgott, és azonnal beesett a szoba földjére, a rongyszőnyegre. El is aludt menten.A macskák egész nap várták, hogy ennivalóhoz jussanak, de hasztalan, mert Rózsi, a szerető gazdamost  megfeledkezett a tejcskéről és a maradékok feltálalásáról. Szép hangversenyt lehetett volna hallani, ha valaki a hidegben a ház előtthallgatózott volna. A cicák nyivákoltak, gazdijuk horkolt. Órák teltek el így, és a macskák türelme elfogyott, az éhség legyőzte a gazdájuk iránt érzett szeretetet, és körülfogták az élettelennek látszó asszonyt, aki a cicák számára már csak ennivaló húst jelentett. 

Rózsi másnap nem jelent meg a munkahelyén. A pincér lakásán felkereste Rózsit, de csak maradványait találta meg, mert szeretett kedvencei elevenen felfalták, húsa nagy részét elfogyasztva elégedetten aludtak mellette a szőnyegen.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom