mamuszka37 blogja

Életmód
mamuszka37•  2020. február 24. 17:29

Oda jutunk, amit érdemeltünk

Csak az pusztul el,

ami létezett,

anyagból készült vagy keletkezett.

Akár a pénzérme,

van az embernek is névértéke:

amennyije van, annyit ér,

ha kevesli, lop vagy kér.

Eladó minden, az egész világ,

minél gazdagabb,

annál inkább galád.

A lélek halhatatlan,

benne ég a tűz, hatalmas katlan.

Űzi, hajtja vagy védi a testet,

ettől lesz az ember

jellemtelen vagy becsületes.

A halál az érme hátlapja,

az élet múlása koptatja.

Egyre kevesebb az értéke,

peremén gurul,

eltűnik, kihull,

eltűnik a tengerben,

újra él új emberben.

Megszületünk,

mászunk a dombra,

a dombtetőn megpihenünk,

tetteinkkel számot vetünk,

dombtetőről legurulunk,

lesiklunk vagy bukdácsolunk,

mindannyian oda jutunk,

a semmi lyukába.

vagy Isten markába.

 

mamuszka37•  2020. február 16. 17:14

A példás magyar feleség

Ékszerekkel ékesített,

baba arcú feleségek

birtoklásával hencegnek

politikai hercegek.

Az ilyen feleség

sok gyermeket szülő kellék,

büszkélkedni lehet vele,

ilyen a jó magyar neje.

A közéletben nincs helye,

csak gyereket nevelnie gondosan,

ezt várja el az ő férje pontosan.

Nem fontos a szerelem,

csak engedelmes legyen.

mamuszka37•  2020. február 11. 18:20

Míg a halál el nem választ

Míg a halál el nem választ

 

Szóval, tettel, hallgatással

boldogan éltünk egymással.

Szavainkban igazságot,

tetteinkben bátorságot,

hallgatással tapintatot

nyújtottunk egymásnak.

 

Ha szavakkal bánatot,

tetteinkkel durvaságot,

hallgatva – szomorúságot

is okoztunk volna,

házasságunk homályba borulna.

 

Szóval, tettel, hallgatással

békében élünk egymással,

míg a halál el nem választ,

így alkottunk ideális párost.

 

mamuszka37•  2020. január 24. 18:37

Fagyhalál



Csupasz faágon csüggedt madarak,
hideg szél borzolja tollukat..
Fák alatt színes avar,
benne sok bogár ,
szeméthegyek,
eldobálták kukában turkáló emberek.
Rohanó tömeg az utcán, fázik,
esőben ázik a sok szemét,
utánpótlás van elég...
Van, akit ez zavar,
de nem veszi fel, továbblép, siet,
nem az ő dolga, de kinek?
Aki eldobta, ostoba, buta..
megnevelni? soha!
Szemét az ember,
ki ilyen környezetben jól érzi magát,
de ne őt okold, kilátástalan sorsát.
Nincsen munkája, otthona,
ő sietne, de nincs hova...
italtól lépése tétova..
Csupasz faágon csüggedt madarak:
hideg szél cibálja a rongyokat...
fák alatt korhadt padok,
nyugalmat lelnek ott.,
testük reggelre
megfagyott..

mamuszka37•  2020. január 22. 16:47

Becsukott szemmel

Becsukott szemel

magamba nézek,

élvezetem csak képzelet,

emlékeim események,

fakuló arcú, távoli emberek.

 

Gondok fészkelnek agyamban,

fájdalmamat magamba fojtom,

panaszkodni nem merek.

Ráncos arcom nem mosolyog,

fülemben hallgatnak a hangok,

sötét hajam fehéredik,

dús erdeje gyérül.

 

Az est meleg kenyeréből

sok szeletet szeltem,

morzsáit az évek során ettem.

Madárkáim mind elszálltak,

visszanéztek, meg-megálltak,

végleg elrepültek,

csillogó szem, mosolygó arc küldte

vissza álmaimba őket.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom