mamuszka37 blogja

A tollpihék nem hópihék,

szárnyasokon lepedék.

Testükből nő, nem levethető,

fiókákat védő, apró, puha felhő.

Születéskor lucskosak,

villámgyorsan száradnak.

Pihe neve lehet pehely is, mert

párnában, dunnában töltetként ismert.

Pihék - ha elvesznek - 

a szélben lebegnek.

Védik vastagabb tollruhák,

legfelülre jön tollkabát.

Faroktollak, szárnytollak,

ezek a leghosszabbak.

Akár a legyezők, szétteríthetők,

levegőben ezzel repülők.

Ha néhány toll elveszik,

madár nem kopaszodik.

Pihetollak egyszínűek, jellemzők,

fedőtollak sokszínűek fajt ismertetők.

Fehérek, feketék, tarkák,

sárgák, kékek, zöldek, barnák.

Hímpávának szép a farka,

dísznek használja, akarja

csábítani  nőstényeit vele,

van is sikere.

Minden szárnyasnak van pihéje

emberek örömére,

a haszna is sokféle.

A román határ közelében , egy Békés megyei kis faluban élt a Csorba család . Az apa - a  háborúból sebesüléssel tért haza, nehéz fizikai munkát nem vállalhatott, de érettségizett, értelmes ember lévén tanácselnökké választották és ezt a feladatát mindaddig becsülettel ellátta, amíg beszélni tudott - de hamarosan már etetni kellett, mert a nyelés is nehézséget okozott neki. 

   Felesége - kunos külsejű, értelmes, dolgos asszony  - a községi orvos mellett asszisztensként dolgozott, így férje ápolásához is értett. Az idő viszont kevés volt a napi teendők ellátásához, mert három , korban közeli fiúgyermek is cseperedett a családban.

   A legidősebb fiú vasas szakmát tanult, hamarosan családot alapított és elkerült a háztól, míg a két fiatalabb - mert okos, jól tanuló fiúk voltak - a közeli nagyváros középiskolájában,  majd egyetemén tanultak tovább , miközben kollégiumban laktak és csak hétvégeken vagy még ritkábban látogattak haza a faluba. Íly módon a szülőkkel való kapcsolat nem volt eléggé szeretetteljes, inkább  - szülői részről szigoron és  anyagi gondoskodáson, - a fiúknál tisztelettudó engedelmességen alapult.

   A középső fiú tanári diplomát szerzett, a legifjabb vegyészmérnöknek tanult és jó állást kapott a közeli porcelángyárban. Ők is megházasodtak, de a házasságuk nem volt boldog, a legifjabb hamar elvált - felesége egy leánygyermekkel az ország másik felébe költözött, míg a magára maradt férj beérte alkalmi, hosszabb-rövidebb ideig tartó kapcsolatokkal. 

   A tanár már nem volt fiatal, amikor megházasodott, egy évi próba együttélés után vette feleségül nála tíz évvel fiatalabb kolléganőjét - és két lányuk született. A házasság nem tette boldoggá egyiküket sem, mert a férj - bár lelkiismeretes apának bizonyult, - csak a munkájának élt és az elismerésért az életét is feláldozta volna. A törekvés és a sok befektetett munka meg is hozta gyümölcsét...Tanítványai az országos tanulmányi versenyeken rendre kiváló eredménnyel szerepeltek. Ez őt tökéletesen kielégítette. Ugyanakkor - különös módon - kisebbségi érzésekkel küszködött felesége - aki más szakon tanított és másik iskolában - sikerei miatt. Ő szeretett kirándulni, társaságba járni, sportolni, míg a férje még autót vezetni sem akart, nem akarta a második gyermeket és irtózott az iskolai szünetektől, mert szenvedett a napi iskolai feladatok nélkül. Ilyenkor búskomor lett, hangulatát itallal és rengeteg dohányzással tartotta látszólag normális mederben. Szüleit meglátogatni is vonakodott, sehol nem találta helyét. Állapota egyre súlyosabbá vált, a házassága tönkre ment, de nem váltak el, mert öngyilkossággal fenyegetőzött, így a felesége tűrte a szülei elől is titkolt nehéz élet naponta súlyosbodó megnyilvánulásait.

   Ez az önpusztító életvitel a szívét halálosan megviselte és egy iskolai téli szünetben - családi látogatás után - egyedül otthonában - máig ismeretlen körülmények között meghalt súlyos szívelégtelenségben. Két kiskorú lányát az anya egyedül nevelte éveken át..

 Ma már felnőttek a lányok, jól tanultak, elköltöztek hazulról és lassan a régi rossz emlékek is elhomályosulnak. 

   A férfi bizonyára a tanári munkában vélte megtalálni azt az örömet, amit gyermekkori családjában nem kapott meg, és talán génjeiben is hordozott valami deformitást, ami a végzetesen rövid életet és az örökös boldogtalanságot hozta számára. Mégis, a látszat szerint - persze valóságosan is - hivatása, túlhajszolt munkája áldozata lett. Szerencsére lányai életvidám teremtések, megtalálták helyüket, örömüket a való életben. Az élet megtanította őket az ember nem lehet a munka áldozata, nem áldozhatja fel családja boldogságát.

Rés az emlékeken életemben.

A testi szerelmet nem ismertem.

Nem adtam a férfinak a testem,

akit ifjan szívemből szerettem.

Kötelesség vezérelte sorsom,

élvezetek öröméről nincs nyom.

Olyan nő kellene nekem,
aki karcsú, telt keblekkel.
haja fekete és selymes,
fogsora szép, egészséges,
divatos az öltözete,
de ne én fizessek érte.
Legyen mosolygó és kedves,
éjjel-nappal engedelmes
Ne vitatkozzon ő velem,
de mindig kedvemre tegyen.
Ne akarjon nejem lenni,
gyereket se nekem szülni,
a sírását nem tűrhetem,
de én akár üvölthetek.
Ha kedvem van, megcsalhatom,
ha meguntam elzavarom.
Ha ha él ilyen nő mellettem,
bárhol van is, megkeresem.

Béna béka nem tud úszni,

eltörött a lába,

sás között a patak parton

ugrál sántikálva.

Támaszkodik nádmankóra,

rejtő színe barna,

mégis meglátta egy gólya

azonnal fölfalta.

Ha én egyszer béka lennék,

megtanulnék úszni,

nem ugrálnék patak parton ,

,szúnyogra vadászni.

Brekegnék a kedvesemnek,

jöjjön hozzám bújni.

Nem félnénk mi a gólyától,

kis békákat kapni.