mamuszka37 blogja

 

Vörös szőrű  házi fajta

ez a macska,

nem volt soha ház - otthona.

hétvégi kertek lakója,

Kóborló nomád az életmódja.

Önellátó jó vadász,

madarászik,egerészik,

néha itt-ott megvendégelik,

Hálás érte, dorombol is,

néhol még meg is szeretik.

Bizalmatlan, nem játékos,

foga törött, szőre foltos,

pedig sokszor mosakodik,

nyalogatja  a sebeit.

Veszélyesek az éjszakák,

kóbor ebek meg- megmarják.

Nyáron könnyebb az élete,

sok ember jár ki a kertbe,

barátságuk fontos neki,

érkezésüket ismeri.

Ölbe venni nem lehet,

el nem kényeztetheted.

Simogatni sem engedte magát,

melletünk hevert a padnál,

süteményt és becéző szavakat várt.

Minden évben két utódját

féltőn  óvta, cipelte,

mint jó anya folyton áttelepítette.

Időnként megszoptatta,

ha elpusztult, gyászolta.

Szomorkodott, látszott rajta,

új nemzedék vígasztalta.

Látványosan öregedett.

Egyszer aztán végleg eltűnt..

Többé soha nem láttuk,

megkönnyeztük,

sajnáltuk....

 

Egy csupasz kukac

éhezett és fázott,

menedéket keresett,

hol találhat.

Araszolva, lassan haladt,

egy almafa alatt

talált egy kupacot,

Rohadt alma, puha, édes,

melegít és finom étek.

Belebújt a kupacba,

gondjait így megoldva.

Hajnaltájban jött egy kakas,

éhes volt, erőszakos,

megette a kukacot.

 

 

 

Csonthegy mögött,

virágos völgy ölében,

elrejtőzött erdő közepében

a titkok kertje.

Kőfallal körülkerítve,

kapuja nincs,

ösvény vezet rejtett bejáratához,

labirintus folyosóján

vissza nem találhatsz,

nincs kijárat.

Középen áll a vár,

emlékkövekből épült,

tornyán a múlt zászlója leng,

régi dicsőségről mereng.

A vár alatt katakombák,

csontok, száraz virágok, ódonság,

balzsamos füstaroma,

penészes falak illata.

Sötét titkokat rejteget,

minden rekesz - félelmetes.

Életnek, zajnak nincs nyoma,

minden halott, szétomló, puha,

esetleges és tétova,

mint az emlék, homályos és kusza.

Ne keresd a kertet,

őrizze Cerberos,

büntetés lesz számodra,

ha lépted odavisz.

A múlt varázsa elveszik,

ha a titkok kertjét felfedik

 

 

A szavaknak van jelentésük,

 de nincsen értelmük,

ha leírod őket,

 csak egymáshoz illeszkedő betűk.

Ha jól ismered és helyesen használod a nyelvet,

a szavak életre kelnek,

 értelmet nyernek.

A szavaknak hatalma van,

 ha megfelelő az alkalom,

a szavak hatalma veszélyes lehet,

attól függ, mikor, ki, mit mond, kinek.

A szavak értékesek,

 kifejezheted érzéseidet,

Adhatsz parancsot, magyarázatot,

művelheted a tudományokat.

Az emberek  használják a szavakat,

értelmezik velük kapcsolataikat.

A szavakkal hazudni lehet,

rászedhedsz naív embereket.

Szerintem a legőszintébb vallomás:

a sokat mondó hallgatás.

a mosoly, a bólintás.

Ha távol vagy: szavakba foglalt

igazság., vígasztaló biztatás.

A szavaknak lehet  zenéje,

hangulatfestő képessége.

Ezek együttese: a versek ékessége,

az irodalom művészi szépsége.

A szó a gondolat öltözéke,

tövise vagy virágfüzére,

csipkéje, dísze, gombja,

de csak az ember birtokolja.

A néma e kincstől  meg van fosztva,

mozdulatokkal pótolja...

Becsüljük meg a szavakat,

mondjunk egymásnak 

szépet, igazat..

Hallgassunk türelemmel másokat,

hogy átadhassa a nyelv ajándékait,

közölje velünk gondolatait...

 

/haikuk/

 

Mama! Akartam

hatalmas agarakat,

aranyhalakat...

 

Bolondos dolgok,

komoly gondot okozok,

sokszor szorongok.

 

Jöjjön! Könyörgök.

örömöm Önhöz kötöz,

ösztön, köszöntöm.

 

Szeressen engem!

Versembe rejtem lelkem,

nevessen velem!

 

Lányánál ábránd,

Áldását, átkát várják,

lázálmát zárják.

 

Dilis is kicsit,

mindig virít, - irigylik,

szív kínt szít, visít.

 

Ne vess meg engem!

Beteges gyermekedet,

keserves hely ez....