mamuszka37 blogja

mamuszka37•  2019. június 17. 16:22

Rémálom

Rémálom

Csönd feszül az éjszakába,

hálót fon az alvó ágyra.

Álommanók közelednek,

durva támadást terveznek.

 

Érzékelem: életveszély,

menekülni nincsen esély.

Gyökeret ereszt a lábam,

karom védekezni tárom,

kiáltanék, nincsen hangom,

szívemben ver vészharangom.

 

Hirtelen felcseng az óra,

hajnal hasad virradóra.

Fény nyeli a sötétséget,

a rémálom így ért véget.

Hangzavar oldja a csöndet,

furcsa figurák eltűntek.

 

 

 


mamuszka37•  2019. június 16. 21:02

Mesélj nekem a szerelemről

Mesélj nekem a szerelemről!

 

Különleges érzés a szeretet,

édes és meleg,

önzetlenül önző lehet,

kisajátít, féltékennyé tehet.

Másként szereti anyját a gyermek,

másként anya a gyermekét,

szeretetét önzetlenül sokfelé osztja szét.

Bensőséges kapcsolatban

a baráti szeretet van.

Megosztják a titkaikat,

örömüket, bánatukat,

önzetlenül segítenek,

 másokra nem féltékenyek.

Mennyei csoda a viszonzott szerelem,

odaadó, hűtlenséget nem visel el.

Testi, lelki egyesülés,

sorsmegosztó együttélés.

Ha elveszik, halálos lehet,

mert a szerelem a legtöményebb szeretet.

 

mamuszka37•  2019. június 16. 19:02

Feleségét sirató férj búcsúja

 

Szülővárosomat / Győr / a szövetséges német hadsereg 1944. március 19-én szállta meg. A közeli falu kultúrházában, azon a vasárnapon iskolánk műsort adott Madarak és fák napját ünnepeltük. Akkor kezdtem az iskolát, és szerepeltem a műsoros előadásban  mint kék nefelejcs. Édesanyám világoskék ruhát varratott nekem az ünnepi alkalomra. Nagyon örültem, taps fogadta a kisiskolások előadását. Jókedvünknek hamar vége lett. Az előadás után döbbenten láttuk, az udvaron felsorakozott német katonai járműveket és a sok katonát. A falu lakosainak házában szállásolták el őket. Mi albérletben laktunk a falu bábájának házában, anyám németül kiírta az ajtóra, hogy súlyos beteg, így nem kellett megosztanunk legyetlen szobánkat német katonákkal.  Apám testvére nádfedeles vályogházban, két apró szobában élt népes családjával, mégis két katonát kellett befogadniuk. Mi is nappal náluk tartózkodtunk, mert megkezdődtek a bombatámadások,és a pincébe menekültünk mindannyian.

Városunkat 1944. április 11-én „szőnyegbombázás” /így nevezték a kiterjedt,hosszú időn át tartó bombatámadást akkoriban/ érte. A magyarázata: hadiüzem és repülőtér működött, ezeket akarták megsemmisíteni a szövetséges angol repülők. Hatalmas pusztítás és sok ember halála volt a következmény. A romboló bombákból a külvárosi részekre is hullott, mert a Duna vezette a gépeket célpontjukhoz.

Itt halt meg egy fodrászüzletben egy tanárunk felesége. A tanár úr a fronton harcolt, de a felesége halála miatt szabadságot kapott, hogy a temetésen részt vehessen. Ő volt a templomban a kántor. Hihetetlen lelkierő kellett, hogy felesége gyászmiséjén végig orgonán zenével, kísérte a gyászszertartást. Két kicsi gyermeke maradt félárva, akiket anyai nagyszülők neveltek, mert apjuknak, a tanár úrnak a temetés után vissza kellett térnie a frontra.

Szerencsére a háború után hazatért, felnevelte fiait, nem házasodott újra. Tanítani kezdett a helyi iskolában éneket, testnevelést, irodalmat, rajzot. Szigorú, de kiváló tanár és példás életű férfi volt. Mi, diákok nagyon tiszteltük. A kántori feladatokat is ő látta el a templomban és a temetéseken. Erős lelke segítette elviselni a fájdalmas veszteséget.

 

mamuszka37•  2019. június 15. 12:08

Apámra emlékezem -Apák napján

Apák napja –emlékemben

Vér szerinti apám még születésem előtt meghalt. Anyám hat évig özvegyen ápolta, mert bár akadt több kérője, engem nem vállaltak vele.

Hat éves voltam, amikor anyám későbbi nevelő apámmal megismerkedett. Ő akkor egy kertészetben dolgozott, bár szakképzettsége nem volt, értette a kerti munkát, és még nőtlen volt. Anyám és én cseresznyét vásároltunk nála, és már első találkozásukkor  megszerették egymást. Még azon a nyáron összeházasodtak. Bár nem viseltem a nevét – én akartam így – igazi szerető, gondoskodó apámmá vált. Egyszerű ember volt, mivel sem szakmája, sem megfelelő iskolai végzettsége nem volt, csak segédmunkásként foglalkoztatták. A világháborúban nem katonáskodott, mert felmentették a szolgálat alól, hadiüzemben dolgozott. A háború után született egy testvérem, az ő vér szerinti lánya, de soha nem éreztem, hogy vele kivételeztek volna, bár  talán elnézőbben bántak vele, mert már idősek voltak, és bíztak benne. Később bebizonyosodott, hogy jobban kellett volna figyelni rá: sok hibát követett el, ami későbbi életére is rossz irányban kihatott.

Apámmal ünnepeken templomba jártunk, út közben sokat beszélgettünk. Nem lehetett észrevenni, hogy műveletlen. Tisztelte az én jó tanulmányi eredményeimet, és mikor jeleztem, hogy egyetemre szeretnék menni, nem ellenezte, noha a családhoz tartozó rokonok igyekeztek lebeszélni. Ő csak annyit mondott: anyagilag nem tudlak támogatni, de elengedlek.  

Ösztöndíjjal, szociális támogatással elvégeztem az egyetemet, és igyekeztem meghálálni korábbi gondoskodó szeretetét. Komfortosítottuk lakásukat, TV készüléket ajándékoztunk nekik. Húgom – sajnos – sok bánatot okozott, míg én távol voltam: könnyelmű életet élt, két gyermeket szült, majd elvált a férjétől, és az iskolát is félben hagyta, csak esti tagozaton szerezte meg az érettségit. Szüleim sokat szomorkodtak miatta. Apám akkor már megszerezte a szakmunkás képzettséget, nehéz fizikai munkát végzett, műkőkészítőként dolgozott. Lábai és szíve nem bírta a terhelést. 69 éves korában, a kórházban az én karomban halt meg. Nagy fájdalmaira soha nem panaszkodott, halála percében szemérmesen a fal felé fordult, szemére hártya borult és nem tudták újra éleszteni. Ma is örök hálával gondolok rá,mert jobb apát elképzelni sem tudtam volna magamnak.

mamuszka37•  2019. június 15. 09:27

Új vízözön vár ránk


Fenyegető vihar közeledik,
fekete felhők a Napot lefedik.
Villámok fényes pengéje
élesen hasít az ég kékjébe.
Messze hangzik ahogy bömböl,
bőszült bika a mennyekből.
Zuhog a víz negyven napig,
Medárd napja elérkezik.
Lesújt ránk isten haragja
vízözönnel büntet újra.
Noé bárkát épít az úr parancsára,
így menekülhet meg igazak családja.
Elpusztul a bűnös világ,
de isten a jóknak még esélyt kínál.
Fehér galamb hozza a zöld ágat,
a béke jeleként: isten megbocsátott.
Higgyünk, ha kiáltott,
ki galambot látott.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom