mamuszka37 blogja
A vén diák emlékezése
Ballagás apropóján - a vén diák dala
Markomba szorítom
az életet, ifjúságom
elszállt, megkopott.
Peregnek a napok,
ujjaim közül a homok.
Nem vágyom semmire,
szeretnék elszállni messzire,
mint tenyeremből a madarak,
utánuk csupán néhány
morzsaszem maradt.
Hallom a halál hívó szavát,
haldokló hattyúk utolsó dalát.
Isten veletek cimborák,
most elballag a vén diák,
de az élet virul tovább,
tovább, tovább...
Elhagyom most az iskolát,
hol tanár is voltam már
sok-sok éven át.
Egykor ide jártam, mint diák.
Furcsa az élet cimborák,
találkozunk ötven évvel
érettségink után.
A légy balladája
Egy légy mászik a falon,
légycsapóval agyoncsapom.
Véres folt marad a falon,
azt gondolom:
a macskával lenyalatom..
De ő nem kap a falaton,
ledobom és elzavarom.
Újabb légy mászik a falon,
fogom a kést, levakarom
Jaj, lehullott a vakolat,
bosszankodom is emiatt.
Verejték a homlokomon,
újabb légy ül már a falon.
Nem nézek arra, bár zavar,
kézzel el is kapom hamar.
A markomban elmorzsolom,
légyhullától undorodom.
Mosom a kezem, súrolom,
közben új legyek ülnek a falon!
Most legyőztek, beismerem,
- ezt a csatát -
meg nem nyerem.
Jaj de nagy az én szégyenem,
a legyeket nem szeretem.
Bogaras
Csodabogár feleségem,
én Bogárkámnak becézem
tréfából
Méltó is erre a névre,
mindent tud, amit nem kéne,
bogárnak
Megcsiklandoz, csíp és mar is,
Mérges fullánkos nyelve is
él vele.
Mézet is ad, szépen kérem,
én is adok, megígérem,
tartom is.
Én vagyok a ronda hernyó,
Ő az éjjeli pillangó,
összejött.
Mondd, akarsz-e bogár lenni?
morzsát enni, földön futni..
gondold meg!
Eltaposnak, mint a férget,
hiába vár feleséged
gyereked,
Egy szép bogárgyűjteményben
gombostű hegyére tűzve
őriznek
Biológia órákon
bámulnak a gyerekek...
dicsérnek.