mamuszka37 blogja

Életutunk labirintus,
könnyen eltévedünk.
Nincs Ariadné-fonalunk,
segítségül nekünk,
nem menekülhetünk.
Az út végén borzalmas szörnyeteg,
bűzös lehelete belep.
Segíts szerelem, mutasd az utat,
segíts tiszta tudat!
Megtévedt lelkünk szörnyei
jaj, föl ne faljanak.
Vezess vissza ösvényedre
hadd hallgassak törvényedre
szeretet, lelkiismeret.
Le kell győznöm a rémeket,
őrizni a szépségeket,
ez az ember célja,
kardjának acélja, a küzdés maga,
életünk labirintusa.

júl. 17., P 21:3

Csillagtalan, fekete éj,
egyedül sétálsz, félj!
Sűrű bokrokban lapulnak,
gonosz kéjencek támadnak.
Szemedbe villan lámpájuk,
kezükben kés, el ne ájulj!
Rémülettől megdermedtél,
lábaddal gyökeret vertél.
Csoda történt, szép varázslat,
délceg ifjak rád találtak.
Megmentettek a haláltól,
erőszakos fojtogatásuktól.
Őrangyalod küldte őket,
egyik ifjú kedvesed lett.
Elbűvölte őt szépséged, bájad,
azóta bűvölet lakik nálad.

a hiszékenység

a kiszolgáltatottság

melegágya is

a hit reményt ad,

 remény a jobb jövőre

akaraterő

Az út futott előttem,

sorsom árnyékát követtem.

Ha sötét lett, megpihentem.

Álom helyett álmodoztam,

a boldogságról lemondtam.

Sánta lábbal vánszorogtam,

mégis előre jutottam.

Gyűjtöttem örömvirágot,

mérges gombát, élni:  tápot.

Megtámadtak betegségek.

Kakukkmadár, meddig élek?

Elrepültek a madarak,

nekem már csak emlék maradt.

A csecsemő is szenved, ha szül a nő,

kiesik puha fészkéből, az anyaölből,

tüdejébe hasít a levegő.

Síró hangjával jelzi

első alkalommal,

találkozott a fájdalommal.

Majd élete végéig elkíséri őt,

mert ez az élet negatív lényege,

mindannyian együtt élünk vele.

A lelki fájdalom aranyveretes,

életre hívja a művészeteket.

A testi fájdalomnak nem hordoz értéket,

láz, görcs, fájdalom, rossz közérzet.

Enyhíteni lehet,

türelmes ápolás, szeretet

segíthetik a szenvedő beteget.

A test leépülése s fájdalommal vár,

de vár bennünket a megváltó halál.

 A búcsú perceiben utolsó alkalommal

találkozunk a - márelviselhetetlen - fájdalommal.