mamuszka37 blogja

Vers
mamuszka37•  2021. június 19. 12:23

Az út végén

Ütazásomnak vége,

a végállomásra értem.

Cserélődtek az útitársak,

a vonat is irányt váltott.

Átszálltam olykor magam is,

várakoztam az állomáson

akadt ott szerető társam.

Ott maradtam volna boldogan,

de sorsom parancsa: utazom

tovább, mert a végzettel

szembe nem szállhat az ember.

Fárasztó volt a hosszú út,

megfogyatkozott a poggyászom,

elapadt a kíváncsiságom.

Az ablaknál bóbiskolok,

már nem csodálom a tájat,

várnak rám ˝régi˝ barátok.

Megtalálom a fejfámat

mamuszka37•  2021. június 16. 11:36

Társas magány

Társaságban is lehetsz magányos,

egyedül magad vagy társaságod.

Veled van múltad, jelened, jövőd,

emlékeid, gondjaid, teendőd.

Nem kell udvariaskodnod,

szenvedélyednek hódolhatsz.

Nem kapsz kéretlen tanácsot,

nincsenek hívatlan barátok.

Pihentet a csendes magány,

nem gátol semmilyen szabály.

Rajtad múlik csupán, ha fáj

a magad választotta árvaság.

Ha hiányzik, keresd fel, aki vár,

aki szeret, kart feléd tár.

Ne szomorkodj,menj emberek közé,

társas lények vagyunk, az életé.

mamuszka37•  2021. június 10. 21:36

Aranyos vagy

Aranyoskám

Aki aranyos, semmi köze az aranyhoz.

Iparművész, ha aranyoz.

Az arany drágakő,

általános értékmérő.

A föld mélyében rejtezik,

aranyásók keresik.

ékszerek, díszek anyaga,

királyoknak volt aranyforintja.

Az arany színe a sárga,

sok növénynek van sárga virága,

aranyvessző, aranykalász,

aranyat keres a bankrablás.

A középkorban alkimisták

 hitték, lombikban az  aranyat csinálták, 

ma így emlegetjük: áltudomány.

Reméljük, eljön az aranykor,

arany-emberek élnek majd akkor.

Jókai regényhőse is ilyen,

arannyá válik minden kezében.

Légy kedves hozzám Aranyom,

a csillagokat néked lehozom.


mamuszka37•  2021. június 5. 22:20

Egy barát ravatalánál

Búcsú egy baráttól - a ravatalnál


Kollégánk volt ő,

nekem a főnököm,

tegnap temették,

még csak el sem köszönt.

méltatták érdemét,

ki jól ismerte,

gyásza őszinte, mély.

Maréknyi por, nincs

ki rosszat mondana,

tárt kapu várja

halottak otthona.

Elhamvadt teste

urnába költözött,

díszes urnája

virágba öltözött.

Lelke köztünk jár,

aki szerette: fáj.

örök mementó

keresztre írt neve

utódaiban él

emlék-üzenete

nem száll sírba vele

kedves szelleme.

mamuszka37•  2021. május 31. 21:37

Miért vagyok?



Miért vagyok?

nem kérdezte senki,

akarok-e lenni.

Mégis megszülettem,

sorsomat még nem ismertem.

Nem tudtam, hogy meg kell majd halnom,

hol, mikor, hogyan,

ez is maradt titokban.

Éltem több, mint nyolcvan évet,

sajnos, most már mindent értek.

Elviseltem, amit rám mért a sors,

bár választani volt szabad akaratom.

Következményeit nem ismertem,

ezért gyakran rosszul cselekedtem.

Jóvá tenni már nem lehet,

bár megbántam őket,

lelkemet gyötrőket,

bocsánatot nincs, aki adjon,

tudom, hogy meg kell halnom.



Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom