mamuszka37 blogja

Kritika
mamuszka37•  2019. június 4. 15:58

Öntömjénező költőcske

 

 

Verseinek füstje felhő,

hódolói agymosottak,

dicsérő szavaik rosszak.

Zseni költő öldöklő,

önbizalma égre nő.

Amatőrnek vallja magát,

bűzösnek versei szagát,

mégis szórja két marékkal,

végtelen sok tartalékkal.

Sznobok veszik köteteit,

e sikerek megihletik.

Modern poézis születik,

az utókor gyönyörködik.

mamuszka37•  2019. május 22. 15:46

Önkritikus kritikus


A teremtő kritikus
Versemet szemlélve,
művemhez beszélve
fejét vakarja, hümmög egy kicsit:
hiányolok valamit.
Hova lett a lelked?
A világod, mint egy gépezet,
oly tökéletes,
amennyire egy gép tökéletes lehet.
Robot voltál, mikor szerkesztettelek,
megkaptad tőlem az életet,
a kreatív értelmet,
leheltem beléd lelket,
az értelem gépies világot termett,
de elveszett 
a jóra vezérlő lelked.

mamuszka37•  2019. május 17. 10:35

A naplopó

A naplopó

A naplopó nem lopja a napot

sem az égboltról,

sem a naptárból.

Napot lopni nem lehet,

ha elloptad, hová teheted?

Nem tolvaj a naplopó,

nem rabló,

nem betörő,

csak egy lusta semmirekellő.

Naplopásnak nincsen tárgya,

nem hoz semmit a konyhára,

nem értékes, nem eladó,

unalmas, de folytatható.

Nem büntetik, nem dicsérik,

megvetéstől nem kímélik.

A naplopó nem dolgozik,

ásítozik, lustálkodik,

A nap munkára való,

takarodj Te naplopó!


mamuszka37•  2019. május 10. 08:19

Személyi igazolványom különös "kalandjai"



Bordó, műbőrbe kötött könyvecske vagyok 30 számozott oldallal és sok-sok személyi adattal. Érvényességem meghatározatlan ideig tart, gazdám halálakor én is meghalok, kipusztulóban lévő igazolvány fajták egyik utolsó példánya vagyok. Leromlott állapotom oka, hogy egy tolvaj gazdámtól ellopott egy tárcával, melyben több barátommal - pénzzel, fényképekkel, buszbérlettel - laktam együtt. A tolvaj a tárcát - pénz nélkül! - a sárba dobta. 


Társaimnak nyoma veszett, de engem egy becsületes megtaláló foltosan, tépetten, gyűrötten egy piros postaládába juttatott, Innen a rendőrségre, majd tulajdonosomhoz jutottam vissza. Mire erre sor került, - egy hónap telt el közben - gazdám már beszerezte az összes dokumentumot az új igazolványhoz, de feleslegesen, mert a hivatalnok nem vesződött új könyv kiállításával, egyszerűen visszaadott engem ilyen meggyalázott állapotban gazdámnak. Fedőlapomra borító került, de belül csúnya vagyok, szégyellni valóan.

Pedig ugyancsak érdekes, értékes, de hamis igazolást nyújtok gazdámról. a szakképzettsége rovatomban ez a bejegyzés áll: ˝a filozófiai tudományok doktora˝. A tisztviselő takarékos tévedéséből jutottam e megtisztelő címhez. De ennek a múltba visszanyúló története van.

Régen előírás volt a személyi igazolványok ötévenkénti cseréje meghatározott életkorig. Az új dokumentumba bevezették az időközben történt változásokat.

Megelőző igazolványomban is elég érdekes volt ez a rovat. Egyetemi tanulmányai befejezése után lejárt az első, diákkori igazolvány és gazdám időközben ledoktorált. Így két okból is új igazolványra volt szükség, amit így állítottak ki.:

kiadva: ˝a lejárt doktori cím megszerzése végett˝!. 

Aki kiállította, két adatot vont össze:

1. a lejárt igazolvány

2. doktori cím megszerzése

Az eredmény: alighogy megszereztük, már le is járt a jogosan megillető dr. cím.

Ezt a nevezetes dokumentumot cserélték le rám, mert gazdám idő közben filozófiai szakon képesítést szerzett. Így keletkezett az újabb összevonás - mint már idéztem - ˝a filozófiai tudományok doktora˝ mint szakképzettség. 

Gazdámat ilyen módon kamatostul kárpótoltam saját hibámon kívül nem legálisan.

Érdekes és értékes dokumentum vagyok, épp olyan rozoga és megviselt, mint az ember, akinek azonosítását szolgálom. 

Higgyék el, nem vagyok csaló!

mamuszka37•  2019. május 3. 14:37

A légy balladája

 

Egy légy mászik a falon,

légycsapóval agyoncsapom.

Véres folt marad a falon,

azt gondolom:

a macskával lenyalatom..

De ő nem kap a falaton,

ledobom és elzavarom.

Újabb légy mászik a falon,

fogom a kést, levakarom

Jaj, lehullott a vakolat,

bosszankodom is emiatt.

Verejték a homlokomon,

újabb légy ül már a falon.

Nem  nézek arra, bár zavar,

kézzel el is kapom hamar.

A markomban elmorzsolom,

légyhullától undorodom.

Mosom a kezem, súrolom,

közben új legyek ülnek a falon!

Most legyőztek,  beismerem,

- ezt a csatát -

meg nem nyerem.

Jaj de nagy az én szégyenem,

a legyeket nem szeretem.

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom