mamuszka37 blogja

Humor
mamuszka37•  2021. augusztus 10. 20:50

Gyermek - felnőtt- öreg

Változtat az idő


kopasz a  feje,

csupasz a bőre,

még nincsen szőre.


hajas a feje,

szőrös a teste,

beszél, van esze.


gyérül a haja,

ráncos a bőre,

fogy az emlékezete.


mamuszka37•  2021. július 17. 16:59

Bolha ballada


A bolha egy koldus rongyaiban lakott,

annak sovány testéből  nagyokat harapott.

Sajna - a koldusnak kevés volt a vére,

a bolha éhezett, csípkedett mérgébe'

A koldust a csípés eléggé zavarta,

ezért a viszketést jócskán vakargatta.

a vakarás viszont zavarta a bolhát,

egy kövér kutyában lelt magának lakást.

kellemes meleg volt a kutyabundában,

ennivaló is sok eben a lakásban.

Reggelire bolhánk kutyatejet ivott,

ebédre jóízű kutyavért szívhatott.

Meghízott jó nagyra, ugrált is kedvére,

de az eb megunta a bolhát - vesztére.

Kirázta magából - lehullott a földre,

Kutya a mancsával a sárba döngölte. 

Minden falánk bolha így járhat ,ha ugrál,

érje be kevéssel, lassan az evéssel,.

te meg e mesével.!

mamuszka37•  2021. július 7. 19:40

Lehettemvolna más

Lehettem volna más


Lehettem volna rózsafa,

kerted varázsos illata.

Lehettem volna vadgalamb,

veled repülni nagy kaland.

Lehettem volna fáraó,

balzsamozva aludni jó.

Lehettem volna próféta,

jövőt jósolni nem tréfa.

Lehettem volna bárki más,

mint aki lettem, hasonmás,

ikertestvéred, torzulás.

mamuszka37•  2021. július 2. 18:21

Különleges barátság


Képzeletem játszik velem, így született történetem. Valóságból indult, elkalandozott, a fantázia szigetén kikötött és ott maradt. 

Rokonlátogatáson jártunk a minap. A család gazdálkodik. Szép házuk a falu szélén épült, szomszédok közelben nincsenek. Mellettük ritkásan nőtt akácfák erdeje, mellette végét nem látható gabonaföldek terülnek el. Így fontos a védelemről gondoskodni, ami természetesen nem is maradt el. Magas, átláthatatlan deszkapalánk veszi körül a tágas portát. Három nagy termetű, fajtiszta eb őrzi a lakók és a ház nyugalmát, biztonságát. 

   Sajnos az állatállományt támadó ragadozóktól mégsem tudták megvédeni a gazda tyúkjait.

Rókák és patkányok dézsmálják az istállók lakóit és ritkítják az állatokat. Panaszkodott a gazda, hogy a szép aranybarna, fényes tollú, szorgalmasan tojó tyúkokat megtizedelte –a szó legszorosabb értelmében – mert éppen tíz darab volt – az éjszakánként ide látogató, zsákmányt vadászó róka. Kilenc tojót hurcolt el folyamatosan.  Az egyetlen életben maradt tyúk – a legnagyobb testű, kaukázusi juhászkutyához költözött mintegy védelmet keresve. Ugye nem is igaz a mondás, „annyi eszed sincs, mint egy tyúknak!” – mert ennek az én mesém szereplőjének nagyon is volt magához való esze! A hatalmas termetű eb, - akár egy kisebb barnamedve is lehetne – szívesen fogadta és védi az új barátot. Közös tálból esznek, isznak, a maguk nyelvén beszélgetnek és meg is értik egymást. 

   A tyúk tojásait azonban más helyre rejti, egy farakás lombokkal eltakart vackában – hosszas keresés után lelt rá a gazdaasszony. Ekkor már tíz darab gyűlt össze, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy majd kiscsibék kelnek belőle. A tyúk gyerekekre vágyott. Sajnáltam, mert

számomra a szomorú igazság egyértelmű volt. Kakas hiányában a tojások nem „fiasak”, nem termékenyítettek, a tyúkocska álma tehát nem teljesülhet. Javasoltam is a gazdaasszonynak,

hogy szerezzen egy kakast, hogy legyen párja az utódokra vágyó házi szárnyasnak. Erre persze nincs esély. 

   Ekkor meglódult a fantáziám. Elképzeltem –ami az állatvilágban lehetetlen – hogy a kutya és a tyúk között szerelem szövődik: a tojásokból újfajta, különleges kis utódok születnek a furcsa szerelmi nászból: „kutyúkok”. Vajon milyen külsejük, milyen tulajdonságaik lennének? Tolluk vagy szőrük lenne, vagy fele-fele arányban borítaná testüket a védő bőrt takaró felület? Ugatnának vagy kotkodácsolnának? Hány lábuk lenne: négy vagy csak kettő? 

Tudnának-e tojást tojni, lenne-e csóválható farkuk? Próbáltam lerajzolni a kis szörnyeteget:

Négy lába volt, de szárnya is, két feje – kutya és tyúk – jobbra és balra nézegetett, éberen villogott a négy szem. Mindenevők: magot és kutyatápot fogyasztottak, és barátságosan csóválták tollakkal borított farkukat. Sajnos, csupán egyetlen utód maradt életben, de szülei nem kedvelték, mert mindegyikükre, mégis egyikükre sem hasonlított igazán: mindkét szülője torzszülöttnek tartotta, ezért nem is nevelték kellő gonddal, sőt szerelmük is elsorvadt tőle.

   Játék volt a képzelgésem, de ma a genetika fejlődése azt sugallja: nem is annyira lehetetlen,

Vagy mégis? Döntse ezt el az olvasó. Azt azért nem szeretném, ha a mese miatt engem is szörnyszülöttnek tartanának. Nos, a sci-fi írók történetei sem lehetetlenebbek, mint az én mesém. 

mamuszka37•  2021. május 26. 22:21

Legelőn


Dörög a szivárványhártya,

búzavirág vacsorára.

Lelegeli a tehénke,

bika szerelmes lesz tőle.

Kisborjúnak kék a szeme,

virágszerelem gyermeke.

Ha anyja pipacsot legelt,

piros szőrű bikát szeret.

Zöld legelőn sok a virág,

tarka színük étvágyat ád.

Termelődik a fehér tej,

nem számit, tehén mit legel,

csak a bika ne fusson el!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom