madaras blogja

Becstelen a bűnös,

toporog a tétlen –

felelőtlenségért

veszélyben a vétlen.

Vírusok mutálnak

ember-gyilkosokat -

rettegésben tartják

egész világunkat.

Ne add fel a harcot –

győznöd kell – mert véged…

fordulj Teremtődhöz,

hogy kegyelmét kérjed.

Maradj velünk Uram

fogadd imáinkat -

ne hagyd veszni néped

csak a hibáinkat !

Elkezdődött hát a második tanévem-

óriásra nőtt iskolámban az első,

mely ott büszkélkedik a város szívében,

pedig udvara hatalmas betonteknő.

Ha lúd, hát legyen kövér – az új épület

a régivel együtt talán negyven terme

nem volt elegendő – kész őrület –

több  mint negyven osztályunk nem fért el benne,

Így kaptunk még egy lelakott inas-képzőt

- tőlünk ötszáz méterre – utcánk elején,

termeibe tettünk nem tudom hány elsőt,

sportpálya udvara volt a főnyeremény.

… és hogy fokozzuk a gyönyört – kihasználtuk

ultrákkal felszerelt hat szaktantermünket,

így óráról-órára vándoroltattuk

az ötlettől megkergült gyermekeinket.

… és hogy semmi sem legyen olyan egyszerű,

ezért hetedik-nyolcadik  évfolyamon

azt gondolták az okosok – mily nagyszerű

matematika no és magyar órákon

osztályok helyett nívó-csoport ezután –

mitől az okosok még okosabbak lesznek

és a gyengék sem maradnak nálunk – bután…

Órarend készítők magukban őrjöngtek.

Tanítás mellett akadt feladat bőven

- technika termek közé műhelyt ékeltek –

kicsinek bizonyult, mert akkora helyen

nem fértek el szerszámok, eszközök, gépek.

Szerencsére a válaszfal fából készült,

el lehetett bontani, arrébb helyezni  -

hozzáfogtunk tanárok s újra épült –

így mindent a helyére lehetett tenni.

Akadt még pár apróság mit megtettem,

felépült tornatermünkbe – felkérésre –

emblémát terveztem – padlóra festettem,

… s gördülő kép készült május elsejére.

Kerítés rácsait szülőkkel pingáltam,

úttörő csapatfalat is hegesztettem…

mondhatnám tovább, de sokat dumáltam,

ezért a harmadik részben újrakezdem.

Kezembe került ma a lapom -

volt benne egy kis irodalom:

hétvégi melléklet,

költőktől a verset,

velük az ihletet kapkodom.

Egy oldal divatos versforma,

egymás alá nyomtatva sorba -

igen - a limerick

mely nekem is tetszik,

csak legyen frappáns a tartalma…

meg aztán magát olvastató,

női nemnek is vállalható,

az sem baj ha pikáns,

vagy kicsit deviáns -

de gyermeknek is olvasható.

Még a második verset olvastam -

és attól már nagyot csuklottam…

no nem a tequilán,

hanem a pepitán…

- az Erikát nagyon sajnáltam…

Nem vagyok álszent csak vén tragacs,

egykor a gimiben -  pad alatt

ízleltük Faludyt…

ki színezte öcsit…

fél osztály kuncogott emiatt.

Azért még annyit megjegyeznék,

hogy szolidabban közölhetnék

újságban azokat,

mit bárki olvashat…

tán nyugodtabban nevethetnék.

Lakóhelyem megyei napilapjának mai (2020. január 25. ) - hétvégi irodalmi melléklete „ihletett” meg.

(jövő hétfőtől a szombathelyi onkológiát boldogítom)

Gondolt egyet egy "nagyember" -
parancsba adta óhaját...
sajnos már többször - nem egyszer -
okozott ezzel galibát.

Művelet-infót megkapta
egy drónra felszerelt végzet,
kiszemeltjét eltalálta -
akivel azonnal végzett.

Valaki szólhatna: Ejnye
"nagyember" - ilyent nem tehetsz!
Tegye őt valaki helyre -
ennyire őrült nem lehetsz!

Ki itt most a terrorista?
Az ítész vagy az áldozat -
és a keltett anarchia
miért pusztít el másokat?

Kérdezném tőled "nagyember":
áruld el mi volt a célod -
az, hogy nálad bármely fegyver
bárkire jogosan céloz?

Én
Uram
Istenem
légy a társam,
szeretlek Téged.

Bár
többször
vétkezem,
ha velem vagy
talán nem teszem.

Van
sok hely
szívemben,
szállásod lesz
ott a főhelyen.

Sok
benne
a limlom,
de kedvedért
kitakarítom.

Nincs
erőm...
elesett
testem kérőn
esdekel Neked:

én
Uram
Jézusom
segíts nekem!
Legyél orvosom!