Építgettem iskolákat - második rész

Elkezdődött hát a második tanévem-

óriásra nőtt iskolámban az első,

mely ott büszkélkedik a város szívében,

pedig udvara hatalmas betonteknő.

 

Ha lúd, hát legyen kövér – az új épület

a régivel együtt talán negyven terme

nem volt elegendő – kész őrület –

több  mint negyven osztályunk nem fért el benne,

 

Így kaptunk még egy lelakott inas-képzőt

- tőlünk ötszáz méterre – utcánk elején,

termeibe tettünk nem tudom hány elsőt,

sportpálya udvara volt a főnyeremény.

 

… és hogy fokozzuk a gyönyört – kihasználtuk

ultrákkal felszerelt hat szaktantermünket,

így óráról-órára vándoroltattuk

az ötlettől megkergült gyermekeinket.

 

… és hogy semmi sem legyen olyan egyszerű,

ezért hetedik-nyolcadik  évfolyamon

azt gondolták az okosok – mily nagyszerű

matematika no és magyar órákon

 

osztályok helyett nívó-csoport ezután –

mitől az okosok még okosabbak lesznek

és a gyengék sem maradnak nálunk – bután…

Órarend készítők magukban őrjöngtek.

 

Tanítás mellett akadt feladat bőven

- technika termek közé műhelyt ékeltek –

kicsinek bizonyult, mert akkora helyen

nem fértek el szerszámok, eszközök, gépek.

 

Szerencsére a válaszfal fából készült,

el lehetett bontani, arrébb helyezni  -

hozzáfogtunk tanárok s újra épült –

így mindent a helyére lehetett tenni.

 

Akadt még pár apróság mit megtettem,

felépült tornatermünkbe – felkérésre –

emblémát terveztem – padlóra festettem,

… s gördülő kép készült május elsejére.

 

Kerítés rácsait szülőkkel pingáltam,

úttörő csapatfalat is hegesztettem…

mondhatnám tovább, de sokat dumáltam,

ezért a harmadik részben újrakezdem.