madaras blogja
VersJátszom az időmértékkel
Kedves idetévedt Olvasó !
Próbálkozom - csűröm, csavarom...
Eredetileg ez a vers szenrju csokornak is tekinthető - ám gondoltam egyet ( talán hülyeség) - de belevittem az időmértéket is
- az öt szótagos sorok adoniszi sorok - a hétszótagos sorok téleszilleion (-UU/-UU/-) kolonok (:=sorrészek)
Talán még így is érthető a bele rejtett gondolat...- vagy tévedtem...?
IME:
Fogja kezed már,
érzed a rettenetét -
visszafelé húz.
Foglyom a lelked !
Búgja egy báj-teli hang.
csalfa szirénként.
Térj az eszedre !
Hinni gonosznak - az ám
nagy hiba lenne !
Kérjed az Úrtól
adja az útmutatást -
merre találod…
és jön a nagy kegy -
ajtaja nyitva feléd,
gyógyul a lelked !
Kifutó modell gyermek-meséi
Szeles időben - sarló-kalapács
kettős-keresztet kaszált el szépen -
akkor lettem én éppen iskolás…
kisgyermek-korom kereng elmémben.
Első félévben hetes volt a jeles…
ötöshöz e cím csak ezután került -
szabadság vége, mert a sok lepcses
parancsra padban hátratett kézzel ült.
Ki mancsát ok nélkül elővette -
játszott vele - valamit matatott,
bizony a körmöst kiérdemelte -
ha nem figyelt - akkor is kaphatott.
Kórusban kántáltuk az egyszeregyet …
utáltuk – akkor még úgy hívták számtan -
ismerni kezdtünk kis és nagybetűket -
szótagok szavakat szültek agyunkban.
Később kinyílt a könyvek világa,
olvastunk mesét, tanultunk verset -
megtudtuk hogy ki népünk barátja,
nótákban szőttük neki a selymet…
Nagyszünetben udvaron játszottunk
fogócskát és adj király katonát,
fiúk – mi külön osztályban voltunk,
nem figyeltük még lányoknak szavát.
Megszólalt a síp – mindenki megállt,
mókának vége – és csendben maradt -
minden osztály kettes oszloppá vált,
vezényszóra – a helyére haladt.
Tanítás végén táska a hátra
gépkocsi akkor…? - mind elindultunk -
senki sem maradt - szülőre várva,
jót gyalogolva hazajutottunk.
Otthon az ebéd nagyanyó műve,
levágott jércét főzte finomra -
láttam, hogy nálam zúzája szíve:
„Ettől nősz nagyra s leszel katona”
Iskola után, nyári szünetben
várt ránk a munka - módosak földjén,
cseresznyét szedtünk rész-ötödében -
égbenyúló gyümölcsfák tetején.
Üdülés volt ez minden gyermeknek,
ingyen ebédnek csurgott a leve -
magunkkal hozott zsíros kenyérnek
abban a korban jó volt az íze…
Ettünk mi ezt is meg azt is – olykor
akácvirágra papsajtot, sóskát
morgott is tőle a bendőnk sokszor -
nem ismertünk vitamin tablettát.
De rég volt Istenem, több mint régen…
első buzgalomra ennyi elég -
lenne még nektek miről mesélnem…
talán később – tovább folytatom még.
Fogas kérdés
Látva mi pont most ingerel engem -
szenved a fertőzött koronás,
ám ahogy ezt én most ide vésem:
nem jöve ennél összefogás…
Ott a padokban kardoz az elme,
éles a nyelvük szúrhat a szó -
az ki ma vesztes győzni szeretne,
kellene hozzá több akaró…
Jer te is errébb ! - ezt igy üzenve -
selymes a nyelvük, gyöngyöz a szó,
az ki ma többség - rá tehet erre...
nos - kihez érhet több szavazó?
Háziállatok változó világa
A villany-kotlós kotyolta kiscsibe -
gyorsan növekszik - tápokkal turbózva
rövid életét börtönben végzi be -
ketrece rabja – nekünk lesz tojatva.
Isten szabad egét sohasem látja -
kukacot meg hernyót nem is ismeri,
olykor cellája rácsát kapirgálja -
kakasa sincs – ki néha megkergeti.
Ha „kiégett” – akkor sem menekülhet
pillanat műve s fején a nyaktiló…
- húsát baromfi termékben eheted.
De jó lenne – még lehetnének – hátsó,
kazlas és füves falusi udvarok,
s töreknek lelnék ott magját a tyúkok…
Kertvárosi birodalmam
Távol a zajtól
búvik a házunk -
városi, társas -
... ritka világ.
Elkanyarodva
nincs oda utca -
térkövezetre
árnya vigyáz.
Nap kele dombról,
hársfasor arról
elnyeli, szűri
fény-sugarát.
Délen az erdő
fenyvese csábít -
Ő heve-fénye
benne cikáz.
Alkonyi nappal -
nézed az oldalt,
- pázsit a réten...
egy csuda kép.
Labda a kézben -
dobja a gyerkőc,
nyargal utána
négy pici láb.
Kapja a szája,
és nem akarja
vissza letenni
lába elé.
Boldog a Nyurga,
elveszi gazdi
s megsimogatja
buksi fejét.
Mind eme mellett
csak hab a tortán -
ablaki látvány
megragadott:
Egy pici gerle
libben a kertbe,
üldözi hímje -
hajtja a vágy.
Kéri a párját,
oltani szomját -
hagyja ma néki...
- s érzi a nászt.
***
Távol a zajtól -
szél szava selymes -
így neki bókol
mind - mi virág.
Zöld övezetben
kerti-világok
díszei szépek –
ott ez a ház.