madaras blogja

Nehéz éven vagyok túl

az idén -

volt benne több háborúm

- szívesen feledném.

 

Két hónap a kórházban -

így indult…

fürödtem a sugárban,

mitől a baj - elcsitult.

 

Köszöntem is mit azok

műveltek -

hálás vagyok orvosnak

és minden nővérnek.

 

Maradt azért tünetem

itt-ott még -

motorhiba szívemben,

- kalimpál időnként.

 

Ám ha éltem hosszára

gondolok.

felébredve hajnalra,

imákat mormolok:

 

Uram – köszönöm Néked

új napom -

benne vagyok még Véled -

nagy öröm ez nagyon.

 

Sorsom akkor lehetne

labilis,

ha nem nálad keresne

támaszt most agyam is.

 

Bár kicsit félek - itt még

a rém is…

ellene tán van elég

sok fejben matézis.

 

Sajnos nagyon nagy hiba

 - megesett -

van sok esztelen vita

 összefogás helyett.

 

Segítsd Uram azoknak

kik azért

küzdenek, vagy alkotnak

mindőnk életéért.

Állnak már a  feldíszített fenyőK

Led-füzérek   míves fényvarázsA

Derűsen sugall, lelkünkben kavaR

Oly szép színvilágot, mely olybÁ

Tűnik - ma este ez lesz a kedvenC

Talán kicsit esőcsepp-szivárványoS

Boldogságot kelt látása, mint annO

Édesanyánk csillogó  szembogaráN

Keringő, picinyeit féltő-figyelő fénY

Édes örömmel  egykoron így kívánT

Szent - és  kegyelemteljes ünnepet !

Majdhogy tíz év eltelt indulásunk óta –

időközben én is oskolát váltottam,

lakhelyemen új intézmény épült – róla

- indulásáról írni – később gondoltam.

 

Néhány tanoda készült ez idő alatt –

minek oka:   gyermeklétszám növekedett –

tíz alsó, tíz közép nyelte el a hadat,

városunk nebulókban is bővelkedett.

 

Ám de minden jónak egyszer vége szakad,

vagy tán a kínálat volt túlméretezett…

fogyatkozni kezdett a sisere-had,

mely a beiratkozásokon jelentkezett.

 

A jó megoldás drasztikus lett volna:

intézményt zárni, létszámot csökkenteni …

ám kezdeteknél ezt senki sem vállalta –

tehették – hát elkezdtek kísérletezni.

 

Volt iskolám a művészet felé hajtott –

ének-zenénél még én is helyben voltam…

majd miután rajz tagozatot indított –

gimnáziumra kacsintgatott – burkoltan -

 

össze is jött – nyolcadik évfolyam után.

Rövidesen új főnök került az élre,

ismert – hívott vissza – mert tetszett a munkám …

nagy tervei voltak a jövőre nézve.

 

Beindult a harmadik – a tánctagozat,

mellette a művészeti alapképzés…

szobrász, festő, keramikus nálunk oktat

magvetésből termést vártak – nem volt kérdés.

 

Első próbatétel: órarend készítés,

mit eddig egy lelkes csapat végzett- kézzel –

rengeteg fontos adat, feltétel, kérés –

nagy munka volt – sikerült – számítógéppel.

 

Főnököm ötlete -  művészek kérése –

kerüljön egy helyre mi összetartozik,

tantermek költöztek épület végére

műhelyek mögé – és velük a tanárik.

 

Emiatt a  karbantartók kikerültek

az udvaron lévő rozzant épületbe,

mit tataroztak és maguk kifestettek

- én voltam ki ezt – más mellett - vezényelte.

 

Hat darab számítógép volt mindösszesen

- és csak szakkörön használták ez-idáig –

pályáztunk és kaptunk is a Sulineten –

két gépes tanterem készült el félévig.

 

…hogy szavamat sokáig ne szaporítsam –

négy számítógép terem – közel száz géppel

működött már, mikor nyugdíjba vonultam

- hálózati operációs rendszerrel.

 

Azt csak mellékesen és halkan jegyzem meg –

téli, nyári szünetben – délután és esete,

minden irodát, tanárit, szaktantermet

kábeleztünk – és lett Internet elérése.

 

Az informatika így kiteljesedett

alsó tagozattól a gimnáziumig

minden évfolyamon használni lehetett

tantárgy oktatástól egész a játékig.

 

Helyettesként vártak rám „sokféle” munkák

néha három tantárgyat is tanítottam -

s ott voltak a különféle statisztikák -

rendszergazda - és fáradt ember is voltam…