madaras blogja

 

Távol a zajtól
búvik a házunk -
városi, társas -
...  ritka világ.

Elkanyarodva
nincs oda utca -
térkövezetre
árnya vigyáz.

Nap kele dombról,
hársfasor arról
elnyeli, szűri
fény-sugarát.

Délen az erdő
fenyvese csábít -
Ő heve-fénye
benne cikáz.

Alkonyi nappal -
nézed az oldalt,
- pázsit a réten...
egy csuda kép.

Labda a kézben -
dobja a gyerkőc,
nyargal utána
négy pici láb.

Kapja a szája,
és nem akarja
vissza letenni
lába elé.

Boldog a Nyurga,
elveszi gazdi
s megsimogatja
buksi fejét.

Mind eme mellett
csak hab a tortán -
ablaki látvány
megragadott:

Egy pici gerle
libben a kertbe,
üldözi hímje -
hajtja a vágy.

Kéri a párját,
oltani szomját -
hagyja ma néki...
- s érzi a nászt.

***

Távol a zajtól -
szél szava selymes -
így neki bókol
mind - mi virág.

Zöld övezetben
kerti-világok
díszei szépek –
ott ez a ház.