madaras blogja
EgyébÉpítgettem iskolákat - második rész
Elkezdődött hát a második tanévem-
óriásra nőtt iskolámban az első,
mely ott büszkélkedik a város szívében,
pedig udvara hatalmas betonteknő.
Ha lúd, hát legyen kövér – az új épület
a régivel együtt talán negyven terme
nem volt elegendő – kész őrület –
több mint negyven osztályunk nem fért el benne,
Így kaptunk még egy lelakott inas-képzőt
- tőlünk ötszáz méterre – utcánk elején,
termeibe tettünk nem tudom hány elsőt,
sportpálya udvara volt a főnyeremény.
… és hogy fokozzuk a gyönyört – kihasználtuk
ultrákkal felszerelt hat szaktantermünket,
így óráról-órára vándoroltattuk
az ötlettől megkergült gyermekeinket.
… és hogy semmi sem legyen olyan egyszerű,
ezért hetedik-nyolcadik évfolyamon
azt gondolták az okosok – mily nagyszerű
matematika no és magyar órákon
osztályok helyett nívó-csoport ezután –
mitől az okosok még okosabbak lesznek
és a gyengék sem maradnak nálunk – bután…
Órarend készítők magukban őrjöngtek.
Tanítás mellett akadt feladat bőven
- technika termek közé műhelyt ékeltek –
kicsinek bizonyult, mert akkora helyen
nem fértek el szerszámok, eszközök, gépek.
Szerencsére a válaszfal fából készült,
el lehetett bontani, arrébb helyezni -
hozzáfogtunk tanárok s újra épült –
így mindent a helyére lehetett tenni.
Akadt még pár apróság mit megtettem,
felépült tornatermünkbe – felkérésre –
emblémát terveztem – padlóra festettem,
… s gördülő kép készült május elsejére.
Kerítés rácsait szülőkkel pingáltam,
úttörő csapatfalat is hegesztettem…
mondhatnám tovább, de sokat dumáltam,
ezért a harmadik részben újrakezdem.
Limerick-re limerick-kel
Kezembe került ma a lapom -
volt benne egy kis irodalom:
hétvégi melléklet,
költőktől a verset,
velük az ihletet kapkodom.
Egy oldal divatos versforma,
egymás alá nyomtatva sorba -
igen - a limerick
mely nekem is tetszik,
csak legyen frappáns a tartalma…
meg aztán magát olvastató,
női nemnek is vállalható,
az sem baj ha pikáns,
vagy kicsit deviáns -
de gyermeknek is olvasható.
Még a második verset olvastam -
és attól már nagyot csuklottam…
no nem a tequilán,
hanem a pepitán…
- az Erikát nagyon sajnáltam…
Nem vagyok álszent csak vén tragacs,
egykor a gimiben - pad alatt
ízleltük Faludyt…
ki színezte öcsit…
fél osztály kuncogott emiatt.
Azért még annyit megjegyeznék,
hogy szolidabban közölhetnék
újságban azokat,
mit bárki olvashat…
tán nyugodtabban nevethetnék.
Lakóhelyem megyei napilapjának mai (2020. január 25. ) - hétvégi irodalmi melléklete „ihletett” meg.
(jövő hétfőtől a szombathelyi onkológiát boldogítom)