kosa blogja

zsonglőrködik a nyár

néhány esőcsepp pofán vág

tartja magát nagyon

nem akar kimenni a divatból

harminc fok árnyékban 

mi az - mondja

aki nem bírja húzzon el északra

én vagyok a király

az égiek felavattak

szeptemberrel is megvitattam

hozományát nekem adta

okóberben osszefogunk anyóval a vénnel

kaptok még belőlem -

tűzifát télire

szeptembert fúj a szél

hangja hangomhoz ér

a nyár maradást vél

kis tücsök zenéljél

milyen is volt a szép

remény tó melegség

pillangószárnyán fény

rigófütty ki korán kél

hallgatva énekét

megszelídül végképp

az is aki nem kér

hét további igét

hogy az Isten még él

emberben hisz remél

renyhe félköröket ír a nyár

inkább ha teheti szundikál

belopózik a kis ablakon

simogatja ráncos homlokom

végigfut a testemen hagyom

valaki kint dúdolja dalom

ó te nyár mindjárt eliramodsz

veled én is megyek tudom de

addig még koptatom a napom

Begomboltam az okokat,

nem áll módomban kigombolni.

Nem kutatom az okozókat,

viszlát kalapom.

dirrel-durral jött a délután

felhők szálltak a létrán alá

dörgött villámlott de csak halkan

esőcsepp simogatta vállam

ahogy jött úgy tova is szállt

e lágy augusztusi szoprán -